12. rész - Egy hely, ahol nem bánthat senki...

-Nagyi... nem lehetne, hogy kocsival menjünk? Megkérem Harry-t, hogy vigyen el minket.
-Jessica, ne fáradj, repülőgéppel megyünk. Már megvettem a jegyeket és nem szeretném ha... - nem tudta befejezni mert a szavába vágtam.
-Oké. Értem, de a kutyám is jöhet, ugye? - kérdeztem kölyök kutya szemekkel.
-Persze, de ígérd meg, hogy nem fog felfordulást csinálni.
-Ígérem. Köszönöm. - ugrottam a nyakába.
-Gyere, a végén lekéssük a gépet. - indult meg.
-Rendben, menjünk. - húztam magam után a bőröndöm.

' Pár óra múlva utánunk tudnád hozni Breeze-t kocsival? A nagyinál is vigyázhatna rám. Szeretlek. J xx '

Elküldtem az sms-t Harry-nek, fejemet felemeltem aminek köszönhetően egy lányt vettem észre aki engem nézett, de nem tűnt kedvesnek.
-Te lennél Harry Styles barátnője? - kérdezte, közben engem méregetett.
-Igen. - válaszoltam egyszerűen.
-Nem tudom mit szeret benned... nem vagy szép, és öltözködni se tudsz normálisan. - fintorgott. -Én sokkal jobban illenék hozzá.
-Na jó, elég! - kiabáltam rá mire megugrott. -Nem érdekel, hogy te mennyire illenél Harry-hez, engem szeret. Ha most megbocsátasz... - hátat fordítottam neki és elindultam a géphez a nagyival együtt.
-Mi volt az az előbbi? - kérdezte a nagyi mellém ülve.
-Egy One Direction rajongó, tudod amelyik bandában Harry is énekel. - magyaráztam neki mosolyogva.


Még beszélgettünk egy darabig, egyszer csak lecsukódtak a szemeim és beléptem az álmok világába.

Csodálatos helyre pottyantam, sehol egy ember vagy állat. Itt senki sem tud engem bántani. Mélyen belélegeztem a friss levegőt majd elterültem a puha és szép zöld fűben. Kár, hogy csak álom... szívesen itt maradnék életem végéig, itt minden olyan nyugodt és csendes. Felálltam és elindultam az erdő felé, addig sétáltam míg egy kis házat nem találtam. Igazán aranyos, kíváncsi vagyok, hogy laknak e benne. Közelebb mentem majd bekopogtam. Amint kinyílt az ajtó tátva maradt a szám, hiszen ez...
-Apu? - kérdeztem, miközben jól megnéztem.
-Kislányom... gyere beljebb. - tárta ki az ajtót, hogy betudjak menni. -Itt nem bánthat téged senki, ahogy Tokyoban sem... - csukta be az ajtót és mellém lépett.
-Ezzel mit akarsz mondani? - ültem le a kis kanapéra.
-Menj el majd oda nyaralni, hidd el tetszeni fog. Van ott egy barátunk, mindig is szeretett volna téged megismerni. - talán igaza van... elmehetnék majd pár napra, úgyis kíváncsi vagyok, hogy milyen is Tokyo.
-Még átgondolom. - mosolyogtam rá. -Apu... nagyi tud erről az egészről? Úgy értem a vámpírokról, vérfarkasokról és a vadászokról?
-Hogy is mondjam... - vakarta meg a tarkóját. -Ő is egy vadász, anyádnál és nálam is erősebb. Kérd meg, hogy tanítson. - adott a kezembe egy bögrét ami tele volt forró teával, felnyitott egy kis zacskót majd a bögrébe beleöntötte a tartalmát. -Ha nincs vér, ezt szoktuk használni. A régi kis házunkban a padláson rengeteg van. - bólintottam. -Ideje visszamenned a nagyihoz, ha szükséged van rám, csak hívj és ott termek. Megöleltem, elköszöntünk egymástól majd visszasétáltam a kis füves rétre ahol most egy nagy csillogó fényes kapu helyezkedett el, csak rám várt, hogy átlépjek rajta...