-M-Mi? De, hogy ha itt hagylak titeket bármikor rátok támadhat a vadász, és úgy végzitek mint apa, azt nagyon nem szeretném.
-Megértelek, de neked is le kell kicsit nyugodnod és ez remek alkalom.
-De úgy nem tudok lenyugodni, hogy ti veszélyben vagytok. - mondtam könnyes szemekkel.
**Este**
-Jess, mindjárt ott vagyunk. Kelj fel. - keltegetett Harry.
Kiszálltunk, persze a rajongók egyből megrohamoztak minket, mi ahogy tudtunk csak futottunk a bejárathoz. Bent egy nagydarab testőr fogadott minket. Előkészítették a fiúkat a koncertre, én addig kint vártam az öltözőjük előtt, egy kis fa padon ültem és néztem magam elé, de mikor a nevemet hallottam a hang irányába fordítottam a fejem.
-Jessica? - jött felém egy kedves hölgy.
-Marta nagyi? - kérdeztem felállva a padról. -Nem úgy volt, hogy én megyek majd hozzád?
-Úgy volt, de türelmetlen vagyok és előbb látni szerettelek volna, ezért felhívtam anyukádat. - mosolygott kedvesen.
-Rendben, de ugye nem kell olyan hamar hozzád költöznöm? - kérdeztem szomorúan. -Már nem mintha nem szeretnélek megismerni, csak tudod, itt vannak a barátaim, a kutyáim és anyu. - tettem magam elé a kezeim védekezés képpen. -Egyébként hol is laksz? - kérdeztem a fejemet vakarva.
-Párizsban, közel az Eiffel toronyhoz, szóval biztos tetszeni fog neked. - simított végig a karomon.
-Szupeer. - nyújtottam el az 'e'-t. -Egyébként, te tudsz apuról? - megrázta a fejét. -M-Meghalt. - rogytam vissza a padra könnyezve.
-Ugye csak viccelsz, kicsim? - kérdezte szomorúan mellém ülve. -Jessica, kérlek. - felemeltem a fejem és tisztán látszott a könnyes szemeimen, hogy nem viccelek.
-Sajnos nem vicc. Egyik nap hajnalban lementem a nappaliba mert zajt hallottam és aput ott találtam a földön vérben fekve, anyuék bevitték a kórházba, de olyan súlyosak voltak a sérülései, hogy rá 1-2 napra meg is halt. - öleltem meg a nagyit zokogva, vállára tettem a fejemet és úgy sírtam tovább.
Nem rég kaptam vissza a szüleimet, de már az egyiket el is veszítettem a vadászok miatt... ha engem öltek volna meg, akkor apu még most is élne. Esküszöm, hogy bosszút állok érte, kiírtom a közelünkben lévő vadászokat ha elég erős leszek hozzá.
-Ó kicsi Jessica, ne sírj. Biztos vagyok benne, hogy most is figyel téged. - emelte fel a fejem az államnál fogva, hogy a szemembe tudjon nézni. -Ne sírj, szebb vagy ha mosolyogsz, ő is egy mosolygós lányt szeretne látni. - simogatta a hátam nyugtatásképp mosolyogva.
-Köszi nagyi. Már kicsit jobb a kedvem, és ezt neked köszönhetem. - mosolyogtam rá a könnyes szemeimet törölgetve.
Láttam, hogy nyitódik az öltöző ajtaja ezért felálltam, sorban léptek ki a fiúk a sminkesekkel, fodrászokkal teli szobából. Amint Harry kilépett és meglátta, hogy sírtam, elém lépett és megölelt.
-Kicsim, minden rendben? - kérdezte aggódó arccal.
-Most már minden rendben, csak a nagyinak beszéltem apuról. - öleltem vissza. -Harry, ő itt Marta nagyi. Marta nagyi, ő itt a barátom, Harry Styles. - mutattam be őket egymásnak.
-Ha egyszer is megbántod az én kis Jessica-mat... - folytatta volna de Harry a szavába vágott.
-Ne aggódjon, nem tennék ilyet. Szeretjük egymást. - puszilt meg. -Mennünk kell, 2 perc és kezdődik a koncert. - fogta meg Harry a keze és oda vezetett a színpad szélére, ők pedig kisétáltak mikrofonnal a kezükben.
-Sziasztok, ma egy kedvenc dalommal kezdünk - kezdte el Harry. -a címe Little things, amit a barátnőmnek küldenék, szóval figyelj Jess. - fejezte be, rám nézett és kacsintott.
Amikor elkezdték énekelni az első dalt azt hittem ott esek össze helyben, ezért inkább bele kapaszkodtam valamibe. Hihetetlenül boldog voltam abban az 1 órában míg a koncert ment, mert addig teljesen el tudtam felejteni minden rosszat, hogy apu meghalt, a vadászokat, vámpírokat. Csak a fiúkra koncentráltam és őket hallgattam, csodás hangjuk van. Néha Harry felém pillantott és édesen rám mosolygott.
**Pár nap múlva**
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése