Sziasztok!
Itt a következő rész, amint érkeznek pipák jön is a következő rész!
**Harry szemszöge**
Itt a következő rész, amint érkeznek pipák jön is a következő rész!
**Harry szemszöge**
-Amint felébredsz, ígérem, hogy engem fogsz először megpillantani, mert nem mozdulok mellőled! - mondtam, miközben Jess kezét szorongattam. -Ígérem. - suttogtam a fülébe és puszit leheltem az arcára.
***
2 hét telt el azóta, hogy a támadás után Jessicát be hoztam a kórházba, állítólag már fel kellett volna ébrednie. Mindennap elmeséltem neki azt ami aznap történt, így legalább nem marad le semmiről.
-Képzeld... nemsokára turnéra megyünk, bár ez szerintem inkább rossz mint jó hír, mert nem láthatlak és nem védhetlek meg téged.
Hirtelen egy gyenge szorítást éreztem a kezemen.
**Jessica szemszöge**
Harry mindennap elmondta, hogy mi történt vele, ma viszont azt mondta, hogy turnéra mennek a közeljövőben. Sírtam volna, ha tudnék mozogni, de sajnos olyan vagyok mint egy élettelen papír nehezék. Az összes eddig magamba szívott fájdalom most a segítségemre volt, erősen arra gondoltam, hogy bárcsak megmozdulna legalább egy kicsit is valamelyik részem... és sikerült. Amint kinyitottam a szemem Harryt pillantottam meg.
-H-Harry?! - az első szavam ez volt mikor felébredtem. -Mit keresel itt? Azok után amiket a fejedhez vágtam, még itt maradtál mellettem? - már szinte nem láttam a könnyeimtől, a látásom teljesen homályos lett.
-Megígértem, nem? Nem érdekel miket mondtál, szeretlek és ezen nem változtat semmi. - törölte le a könnyeimet amik időközben teljesen elárasztották az arcomat.
-Kérlek, bocsáss meg! - kezdtem el zokogni. -Nem akartam, hogy bajotok essen, ezért elmenekültem...
-Nem tudtalak megállítani mert veszítettem... azt hittem győzhetek és örökké együtt maradhatunk. - nézett rám fájdalommal teli arccal.
-Ki mondta, hogy nem így lesz? - próbáltam mosolyogni. -Amíg itt voltam Tokyoban, apa ráébresztett valamire. Erősebb vagyok mint hinném... csak nem ebben a pillanatban. - nevettem, már amennyire tudtam a kisebb fájdalmaim miatt.
Kira az ágyamra ugrott és nyugtatóan hozzám bújt.
-Kira, te mindig fel tudsz vidítani. Csodálatos társ vagy, kívánni se lehet jobbat. - cirógattam a fejét.
Egy kicsit még beszélgettünk Harryvel, majd halk kopogásra figyeltem fel, az ajtón Ayame lépett be könnyes szemekkel. Hozzám sietett és szorosan megölelt.
-Sajnálom, hogy eddig nem jöttem be, csak sok dolgom volt és... - nem tudta befejezni mert félbe szakítottam.
-Nyugodj meg, nem haragszom. Megértem, hogy sok dolgod volt, az a fontos, hogy most itt vagy. - öleltem vissza. -Kate tud róla?
-Igen, ma ő is be jön. Londonban van egy lovardám, ha gondolod nézz be. Anyukád sokszor jött el mikor bántotta valami, téged is szívesen látlak bármikor. Itt a cím. - adott a kezembe egy kis cetlit rajta a címmel.
-Mindenképp elmegyek, ígérem. Sokat segítettél nekem és ezért hálás vagyok neked, Ayame.
Amint kiengedtek a kórházból vissza mentünk Ayame házába és összepakoltam mindent amit magammal hoztam és elindultunk a repülőtérre.
-Akkor majd találkozunk, Jessica. - ölelt meg.
-Persze, előbb mint gondolnád. - mosolyogtam.
Elköszöntünk egymástól és felszálltunk a repülőgépre ami vissza visz minket Londonba. Már a felénél jártunk mikor észrevettem, hogy Harry eltűnt mellőlem.
-Hova tűnhetett? - gondolkodtam és szét néztem kicsit.
-Kit keresel? - nevetett Harry visszatérve két üveg vízzel a kezében.
-Téged. - mutattam rá. -Hol voltál?
-Csak vízért mentem. - tartotta fel mind két üveget, majd átadta az egyiket.
-Köszi. - villantottam felé egy hálás mosolyt.
Fejemet a vállára helyeztem és pár perc múlva elaludtam.
Kira az ágyamra ugrott és nyugtatóan hozzám bújt.
-Kira, te mindig fel tudsz vidítani. Csodálatos társ vagy, kívánni se lehet jobbat. - cirógattam a fejét.
Egy kicsit még beszélgettünk Harryvel, majd halk kopogásra figyeltem fel, az ajtón Ayame lépett be könnyes szemekkel. Hozzám sietett és szorosan megölelt.
-Sajnálom, hogy eddig nem jöttem be, csak sok dolgom volt és... - nem tudta befejezni mert félbe szakítottam.
-Nyugodj meg, nem haragszom. Megértem, hogy sok dolgod volt, az a fontos, hogy most itt vagy. - öleltem vissza. -Kate tud róla?
-Igen, ma ő is be jön. Londonban van egy lovardám, ha gondolod nézz be. Anyukád sokszor jött el mikor bántotta valami, téged is szívesen látlak bármikor. Itt a cím. - adott a kezembe egy kis cetlit rajta a címmel.
-Mindenképp elmegyek, ígérem. Sokat segítettél nekem és ezért hálás vagyok neked, Ayame.
***
-Akkor majd találkozunk, Jessica. - ölelt meg.
-Persze, előbb mint gondolnád. - mosolyogtam.
Elköszöntünk egymástól és felszálltunk a repülőgépre ami vissza visz minket Londonba. Már a felénél jártunk mikor észrevettem, hogy Harry eltűnt mellőlem.
-Hova tűnhetett? - gondolkodtam és szét néztem kicsit.
-Kit keresel? - nevetett Harry visszatérve két üveg vízzel a kezében.
-Téged. - mutattam rá. -Hol voltál?
-Csak vízért mentem. - tartotta fel mind két üveget, majd átadta az egyiket.
-Köszi. - villantottam felé egy hálás mosolyt.
Fejemet a vállára helyeztem és pár perc múlva elaludtam.
***
-Jessica, gyere induljunk. - kiabált Kate a földszintről.
-Megyek már. - kiabáltam vissza.
30 perc múlva már a lovarda kapujában voltunk, rengeteg gyöyörű ló van ezen a helyen. Megláttam valakit aki éppen keményen gyakorol, valami elképesztő. Közelebb mentünk és onnan figyeltük őt. Amint meglátott minket leesett a lóról mert nem tudott koncentrálni. Szőke haját igazgatta amint kicsit összeszedte magát.
-J-jól vagy? - átugrottam a kerítésen és oda futottam hozzá. -Nem esett bajod?
-Jól vagyok. Kerestek valakit? - állt fel a földről és a lóvához sétált.
-Igen, Ayamet keressük.
-Gyertek, oda viszlek hozzá titeket. Egyébként Chris Johnson vagyok. - nyújtotta a kezét.
-Ő Kate Carter, én pedig Jessica Parker vagyok. - ráztunk vele kezet mosolyogva.
-Megyek már. - kiabáltam vissza.
30 perc múlva már a lovarda kapujában voltunk, rengeteg gyöyörű ló van ezen a helyen. Megláttam valakit aki éppen keményen gyakorol, valami elképesztő. Közelebb mentünk és onnan figyeltük őt. Amint meglátott minket leesett a lóról mert nem tudott koncentrálni. Szőke haját igazgatta amint kicsit összeszedte magát.
-J-jól vagy? - átugrottam a kerítésen és oda futottam hozzá. -Nem esett bajod?
-Jól vagyok. Kerestek valakit? - állt fel a földről és a lóvához sétált.
-Igen, Ayamet keressük.
-Gyertek, oda viszlek hozzá titeket. Egyébként Chris Johnson vagyok. - nyújtotta a kezét.
-Ő Kate Carter, én pedig Jessica Parker vagyok. - ráztunk vele kezet mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése