Sziasztok!
Ennyire rosszak a részek, hogy pipát se kapok? Ez szomorú... tudom, hogy nem a legjobbak, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy tetsszen nektek. Azért folytattam eddig a történetet mert volt aki olvasta, de most... van aki elolvassa és nem tud rá 1 percet szánni, hogy kommenteljen vagy pipáljon, így nem éri meg folytatni. Ki raktam egy szavazást, kérek mindenkit, hogy aki elolvassa ezt az szavazzon.
**..... szemszöge**
-Uram... Jade elbukott, megölték.
-A francba... milyen erős az a kis csitri? - csaptam az asztalra ami egy kicsit megrepedt.
-Legközelebb sikerülni fog, ebben biztos vagyok. - próbált nyugtatni.
-Hozd ide Johnt! - parancsoltam.
-De, uram...
-Nincs de, hozd! - álltam fel idegesen, mire itt termett a "titkos fegyverem". -Rád bízok valamit, John. Később mindent megtudsz. - mondtam majd távozott. -Ő nem fog kudarcot vallani, biztosan tudom.
Ennyire rosszak a részek, hogy pipát se kapok? Ez szomorú... tudom, hogy nem a legjobbak, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy tetsszen nektek. Azért folytattam eddig a történetet mert volt aki olvasta, de most... van aki elolvassa és nem tud rá 1 percet szánni, hogy kommenteljen vagy pipáljon, így nem éri meg folytatni. Ki raktam egy szavazást, kérek mindenkit, hogy aki elolvassa ezt az szavazzon.
**..... szemszöge**
-Uram... Jade elbukott, megölték.
-A francba... milyen erős az a kis csitri? - csaptam az asztalra ami egy kicsit megrepedt.
-Legközelebb sikerülni fog, ebben biztos vagyok. - próbált nyugtatni.
-Hozd ide Johnt! - parancsoltam.
-De, uram...
-Nincs de, hozd! - álltam fel idegesen, mire itt termett a "titkos fegyverem". -Rád bízok valamit, John. Később mindent megtudsz. - mondtam majd távozott. -Ő nem fog kudarcot vallani, biztosan tudom.
**Harry szemszöge**
Hallottam mindent amit Jess mondott, de nem tudtam elhinni. Csak őt akartam megmenteni. De, nem jött össze, most pedig itt hagy. Itt hagy mert nem akarja, hogy bajunk essen.
-Fiúk... hol van Jess? - kérdeztem mivel nem láttam.
-Elment... ezt küldi. - nyújtott át egy levelet Louis.
Hallottam mindent amit Jess mondott, de nem tudtam elhinni. Csak őt akartam megmenteni. De, nem jött össze, most pedig itt hagy. Itt hagy mert nem akarja, hogy bajunk essen.
-Fiúk... hol van Jess? - kérdeztem mivel nem láttam.
-Elment... ezt küldi. - nyújtott át egy levelet Louis.
Harry!
Tudom, hogy ezért utálni fogsz, de meg kellett tennem, sajnálom. Tudom, hogy mit érzel most, nekem is ugyan úgy fáj, talán még jobban. Csak egy dologra kérlek meg, hogy ne keress és ne csinálj semmi hülyeséget. Ne aggódj nem lesz bajom, biztonságban vagyok. Szóval ne aggódj értem. Szeretlek és mindig szeretni is foglak, sosem felejtelek el és az együtt töltött időt sem.
Tudom, hogy ezért utálni fogsz, de meg kellett tennem, sajnálom. Tudom, hogy mit érzel most, nekem is ugyan úgy fáj, talán még jobban. Csak egy dologra kérlek meg, hogy ne keress és ne csinálj semmi hülyeséget. Ne aggódj nem lesz bajom, biztonságban vagyok. Szóval ne aggódj értem. Szeretlek és mindig szeretni is foglak, sosem felejtelek el és az együtt töltött időt sem.
Többször át futottam a szemeimmel a levelet. Ezer darabra tőrt a szívem, elment... és vele együtt az egyik részem is.
-Most hol van? - kérdeztem, de nem jött válasz. -Hol van? - kiabáltam rájuk.
-A r-repülőtéren, nemsokára indul a gépe.
-Hova? - idegeskedtem.
-Tokyoba. - hajtották le a fejüket szinte egyszerre. -Ne menj utána! - kértek.
-De szeretem.
-Mi is szeretjük, de ez az ő döntése. Ő döntötte el, ebbe mi nem szólhatunk bele.
Letéptem magamról mindent ami a gépekkel kötött össze. Futottam ahogy csak tudtam. Mikor odaértem megpillantottam. Kiabáltam neki de nem hallotta meg, futottam utána, a kapuban megállt és visszakiabált.
-Sajnálom. - fordult hátra majd tovább ment.
-Miért? Miért hagysz itt?
-Így lesz a legjobb. Szeretlek.
-Most hol van? - kérdeztem, de nem jött válasz. -Hol van? - kiabáltam rájuk.
-A r-repülőtéren, nemsokára indul a gépe.
-Hova? - idegeskedtem.
-Tokyoba. - hajtották le a fejüket szinte egyszerre. -Ne menj utána! - kértek.
-De szeretem.
-Mi is szeretjük, de ez az ő döntése. Ő döntötte el, ebbe mi nem szólhatunk bele.
Letéptem magamról mindent ami a gépekkel kötött össze. Futottam ahogy csak tudtam. Mikor odaértem megpillantottam. Kiabáltam neki de nem hallotta meg, futottam utána, a kapuban megállt és visszakiabált.
-Sajnálom. - fordult hátra majd tovább ment.
-Miért? Miért hagysz itt?
-Így lesz a legjobb. Szeretlek.
-Mégis kinek lesz jobb? - ordítottam utána, de már nem fordult vissza.
**Jessica szemszöge**
Nem tudom elhinni, hogy megtettem, de azt se, hogy utánam jött. Az arca... tele volt fájdalommal. Olyan volt mintha ő viselte volna el a világ összes fájdalmát. Nem bírtam tovább nézni, ezért tovább mentem és már nem néztem vissza. Kira mindig észreveszi ha szomorú vagyok, ahogy most is és hozzám bújik.
-Jól leszek, Kira. Ne aggódj. - vettem le a vállamról és az ölembe helyeztem majd úgy aludtam el.
Nem tudom mennyit aludhattam, de csak azt vettem észre, hogy valaki a vállamnál fogva óvatosan ráz, hogy ideje felkelni. Kinyitottam a szemem és egy kedves stewardess állt a székem mellett.
-Kisasszony, megérkeztünk. - kezembe adta a bőröndömet.
-Köszönöm, őőő....
-Kate. - kapcsolt rögtön.
-Köszönöm, Kate. - mosolyogtam. -Véletlenül nincs itt Tokyoban egy rokonod vagy barátod aki segítene nekem?
-Miben kellene? Mert holnap én is ide költözök 1-2 hétre.
-Körbe szeretném járni egy kicsit a várost, de egyedül nem lenne valami szórakoztató, főleg, hogy nem ismerek senkit és a nyelvet se beszélem. - nevettem.
-Szívesen segítek bármiben, még az is lehet, hogy jól ki fogunk jönni egymással. - mosolygott, mire furcsa jelző hangot hallottam. -Sajnálom, mennem kell. Akkor holnap... - kutattam a táskámban, találtam egy kis papír darabot amire ráírtam a telefon számomat és átadtam neki.
-Ha megérkezel ezen a számon hívj, és megbeszélhetjük, hogy mikor találkozzunk. - bólintott. -Szia, Kate. - elköszöntünk egymástól és elindultam.
Amint megláttam a legközelebbi boltost, odamentem hozzá, amint meglátott mosolyra húzódott a szája.
-Segíthetek, kedveském?
-E-Elnézést... megtudja mondani, hogy merre kell mennem, hogy erre a címre lyukadjak ki? - mutattam neki a papírt.
-Elmész ennek az utcának a végére, ott balra fordulsz, aztán jobbra, és megint balra. - magyarázta az útvonalat. -Remélem tudtam segíteni, kislányom. - mosolygott a zöldségeket, gyümölcsöket áruló idős néni.
-Igen, nagyon szépen köszönöm. Még meghálálom a segítségét.
-Nem veszel tőlem egy kis gyümölcsöt? Mind egytől-egyig friss, ma rakodtam ki őket.
-De persze, veszek. Ha már megyek valahova, illik vinni egy kis ajándékot, ez esetben gyümölcsöt. - megmondtam a néninek, hogy melyik gyümölcsből kérek, ő szépen belerakta őket egy zacskóba, elköszöntem tőle, és elindultam a megadott címre.
**Fél óra múlva**
Na hát, de szép ház. Szóval itt laknak... bekopogtattam, egy kb annyi idős nő nyitott ajtót mint anyu.
-Ohayo gozai...masu. - szólalt meg a számomra furcsa nyelven.
-Őőő... izé... Ayamet keresem.
-Én vagyok, mit szeretnél? - kérdezte miközben beljebb engedett. -Annyira hasonlítasz valakire...
-Kire? - vágtam közbe.
-Ashley Jonesra. - méregetett tovább.
-Ő az anyukám volt. - volt... hát igen, szörnyű ki mondani. -Nem olyan rég meghalt. - kezdtek gyülekezni a könnyek a szememben.
-S-Sajnálom. - mentegetőzött.
-Apu mondta, hogy már régóta szeretnél megismerni, és most itt vagyok. - próbáltam mosolyogni a könnyeimet törölgetve.
-Áh igen, mesélj egy kicsit, milyen volt az életed. - kért meg.
-Rendben. Egy kedves család fogadott be... - elmeséltem az egész életemet ami eddig történt, néha mosolygott. Amikor Harryhez értem, nehezen de meséltem tovább, a végén már a könnyeim folytak. -Hát ennyi lenne. - fejeztem be.
-Hát ez nem semmi, csodálom, hogy kibírtad ezeket eddig. Remélem nem bánod meg, hogy idejöttél. Biztos ezt szeretnéd?
-Nem, de ez a legjobb amit most tehetek. Távol kell lennem tőlük, mert ha velük vagyok akkor őket bántják, ölik meg. Itt vannak példának a szüleim.
-Szereted Harryt? - erre felkaptam a fejem.
-Hát persze, hogy szeretem, mindennél jobban. - mondtam az igazat. -Apropó, hoztam nektek gyümölcsöt. - nyújtottam át a zacskót ami tele volt finom friss gyümölcsökkel.
-Köszönjük. - kivitte a konyhába majd visszajött és leült. -Ha szereted, mellette kellene lenned, az, hogy most eljöttél azt jelenti, hogy félsz a vadászoktól és azoktól akik vadásznak rád. Ez csak örömöt okoz nekik, és kinevetnek téged. Mellesleg szégyent hozol a családod nevére, a szüleid sosem futamodtak meg, mindig szembeszálltak az ellenséggel, még akkor is amikor teljesen ki voltak fáradva és alig volt erejük harcolni. Ne fuss el, nézz szembe velük. - fejezte be.
-Igazad van, de azért itt maradhatok pár hétig?
-Hát ha szeretnél, és ha megígéred, hogy többé nem futsz el a problémák elől... - bólintottam.
**1 hét múlva**
Tokyo egyszerűen fantasztikus, gyönyörű, főleg este. Álmaim városa... Ayameval sokszor beszélgetünk olyan mintha az anyám lenne, bár nem az. Kate-el nagyon jól kijövünk, imádni való lány, és One Direction rajongó...
-Jessica, bekapcsolom kicsit a tévét. - bólintottam.
'Egy újabb hírrel bővültünk. Harry Styles még mindig nem lépett túl Jessica Parkerrel való kapcsolatukon?
Mióta Jessica Parker elutazott Tokyoba, Harry Styles egyszerűen nem önmaga. Klubokról klubokra jár, mindennap más lányt visz fel a lakásába, sokkal kevesebb időt tölt a banda másik 4 tagjával, csak a próbákra és a koncertekre megy el... a rajongók is egyre jobban aggódnak az énekesért. Néhány tweet a több millió közül:
Harry, mért teszed ezt? Ha ezt Jessica megtudja, talán sosem láthatod őt viszont, gondolj egy kicsit rá is, milyen rosszul eshet ez neki... szeretünk, de Jessicát is. #Jarry
Komolyan mondom, Harry, normális vagy? Az a csaj nem ér annyit, hogy elcseszd miatta az életedet... tudod, hogy mi támogatunk téged, de ebben a hülyeségben nem.
Harry egyetlen egy posztban válaszolt a rajongóknak.
.gif)
Sajnálom mindazt amit mostanában csináltam, de csak azért tettem mert SZERETEM Jessicát és nem akarom ilyen könnyen elengedni. Igaz, hogy pontosan nem tudom hol tartózkodik, csak annyit, hogy Tokyoban. Ha tudtok valamit kérlek értesítsetek róla, mindenképpen meg akarom találni őt. Szeretlek Jessica, kérlek gyere vissza, nagyon hiányzol nekünk.
Azóta Harry nem jelentkezett, nem adott magáról semmi jelet, hogy jól van vagy, hogy megtudott e valamit... - kikapcsoltam a tv-t, és elindultam sétálni, amint kiléptem az ajtón egy nálam magasabb srác mellkasába ütköztem bele...
Nem tudom elhinni, hogy megtettem, de azt se, hogy utánam jött. Az arca... tele volt fájdalommal. Olyan volt mintha ő viselte volna el a világ összes fájdalmát. Nem bírtam tovább nézni, ezért tovább mentem és már nem néztem vissza. Kira mindig észreveszi ha szomorú vagyok, ahogy most is és hozzám bújik.
-Jól leszek, Kira. Ne aggódj. - vettem le a vállamról és az ölembe helyeztem majd úgy aludtam el.
Nem tudom mennyit aludhattam, de csak azt vettem észre, hogy valaki a vállamnál fogva óvatosan ráz, hogy ideje felkelni. Kinyitottam a szemem és egy kedves stewardess állt a székem mellett.
-Kisasszony, megérkeztünk. - kezembe adta a bőröndömet.
-Köszönöm, őőő....
-Kate. - kapcsolt rögtön.
-Köszönöm, Kate. - mosolyogtam. -Véletlenül nincs itt Tokyoban egy rokonod vagy barátod aki segítene nekem?
-Miben kellene? Mert holnap én is ide költözök 1-2 hétre.
-Körbe szeretném járni egy kicsit a várost, de egyedül nem lenne valami szórakoztató, főleg, hogy nem ismerek senkit és a nyelvet se beszélem. - nevettem.
-Szívesen segítek bármiben, még az is lehet, hogy jól ki fogunk jönni egymással. - mosolygott, mire furcsa jelző hangot hallottam. -Sajnálom, mennem kell. Akkor holnap... - kutattam a táskámban, találtam egy kis papír darabot amire ráírtam a telefon számomat és átadtam neki.
-Ha megérkezel ezen a számon hívj, és megbeszélhetjük, hogy mikor találkozzunk. - bólintott. -Szia, Kate. - elköszöntünk egymástól és elindultam.
Amint megláttam a legközelebbi boltost, odamentem hozzá, amint meglátott mosolyra húzódott a szája.
-Segíthetek, kedveském?
-E-Elnézést... megtudja mondani, hogy merre kell mennem, hogy erre a címre lyukadjak ki? - mutattam neki a papírt.
-Elmész ennek az utcának a végére, ott balra fordulsz, aztán jobbra, és megint balra. - magyarázta az útvonalat. -Remélem tudtam segíteni, kislányom. - mosolygott a zöldségeket, gyümölcsöket áruló idős néni.
-Igen, nagyon szépen köszönöm. Még meghálálom a segítségét.
-Nem veszel tőlem egy kis gyümölcsöt? Mind egytől-egyig friss, ma rakodtam ki őket.
-De persze, veszek. Ha már megyek valahova, illik vinni egy kis ajándékot, ez esetben gyümölcsöt. - megmondtam a néninek, hogy melyik gyümölcsből kérek, ő szépen belerakta őket egy zacskóba, elköszöntem tőle, és elindultam a megadott címre.
**Fél óra múlva**
Na hát, de szép ház. Szóval itt laknak... bekopogtattam, egy kb annyi idős nő nyitott ajtót mint anyu.
-Ohayo gozai...masu. - szólalt meg a számomra furcsa nyelven.
-Őőő... izé... Ayamet keresem.
-Én vagyok, mit szeretnél? - kérdezte miközben beljebb engedett. -Annyira hasonlítasz valakire...
-Kire? - vágtam közbe.
-Ashley Jonesra. - méregetett tovább.
-Ő az anyukám volt. - volt... hát igen, szörnyű ki mondani. -Nem olyan rég meghalt. - kezdtek gyülekezni a könnyek a szememben.
-S-Sajnálom. - mentegetőzött.
-Apu mondta, hogy már régóta szeretnél megismerni, és most itt vagyok. - próbáltam mosolyogni a könnyeimet törölgetve.
-Áh igen, mesélj egy kicsit, milyen volt az életed. - kért meg.
-Rendben. Egy kedves család fogadott be... - elmeséltem az egész életemet ami eddig történt, néha mosolygott. Amikor Harryhez értem, nehezen de meséltem tovább, a végén már a könnyeim folytak. -Hát ennyi lenne. - fejeztem be.
-Hát ez nem semmi, csodálom, hogy kibírtad ezeket eddig. Remélem nem bánod meg, hogy idejöttél. Biztos ezt szeretnéd?
-Nem, de ez a legjobb amit most tehetek. Távol kell lennem tőlük, mert ha velük vagyok akkor őket bántják, ölik meg. Itt vannak példának a szüleim.
-Szereted Harryt? - erre felkaptam a fejem.
-Hát persze, hogy szeretem, mindennél jobban. - mondtam az igazat. -Apropó, hoztam nektek gyümölcsöt. - nyújtottam át a zacskót ami tele volt finom friss gyümölcsökkel.
-Köszönjük. - kivitte a konyhába majd visszajött és leült. -Ha szereted, mellette kellene lenned, az, hogy most eljöttél azt jelenti, hogy félsz a vadászoktól és azoktól akik vadásznak rád. Ez csak örömöt okoz nekik, és kinevetnek téged. Mellesleg szégyent hozol a családod nevére, a szüleid sosem futamodtak meg, mindig szembeszálltak az ellenséggel, még akkor is amikor teljesen ki voltak fáradva és alig volt erejük harcolni. Ne fuss el, nézz szembe velük. - fejezte be.
-Igazad van, de azért itt maradhatok pár hétig?
-Hát ha szeretnél, és ha megígéred, hogy többé nem futsz el a problémák elől... - bólintottam.
**1 hét múlva**
Tokyo egyszerűen fantasztikus, gyönyörű, főleg este. Álmaim városa... Ayameval sokszor beszélgetünk olyan mintha az anyám lenne, bár nem az. Kate-el nagyon jól kijövünk, imádni való lány, és One Direction rajongó...
-Jessica, bekapcsolom kicsit a tévét. - bólintottam.
'Egy újabb hírrel bővültünk. Harry Styles még mindig nem lépett túl Jessica Parkerrel való kapcsolatukon?
Mióta Jessica Parker elutazott Tokyoba, Harry Styles egyszerűen nem önmaga. Klubokról klubokra jár, mindennap más lányt visz fel a lakásába, sokkal kevesebb időt tölt a banda másik 4 tagjával, csak a próbákra és a koncertekre megy el... a rajongók is egyre jobban aggódnak az énekesért. Néhány tweet a több millió közül:
Harry, mért teszed ezt? Ha ezt Jessica megtudja, talán sosem láthatod őt viszont, gondolj egy kicsit rá is, milyen rosszul eshet ez neki... szeretünk, de Jessicát is. #Jarry
Komolyan mondom, Harry, normális vagy? Az a csaj nem ér annyit, hogy elcseszd miatta az életedet... tudod, hogy mi támogatunk téged, de ebben a hülyeségben nem.
Harry egyetlen egy posztban válaszolt a rajongóknak.
.gif)
Sajnálom mindazt amit mostanában csináltam, de csak azért tettem mert SZERETEM Jessicát és nem akarom ilyen könnyen elengedni. Igaz, hogy pontosan nem tudom hol tartózkodik, csak annyit, hogy Tokyoban. Ha tudtok valamit kérlek értesítsetek róla, mindenképpen meg akarom találni őt. Szeretlek Jessica, kérlek gyere vissza, nagyon hiányzol nekünk.
Azóta Harry nem jelentkezett, nem adott magáról semmi jelet, hogy jól van vagy, hogy megtudott e valamit... - kikapcsoltam a tv-t, és elindultam sétálni, amint kiléptem az ajtón egy nálam magasabb srác mellkasába ütköztem bele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése