Sziasztok!
Tudom, hogy nem jött össze a 2-3 komment az előzőre, de nem bírtam várni, így itt van a következő! Ha elolvastad és nem kommentelsz, legalább pipálj, hogy tudjam érdekel a story. Remélem tetszeni fog.
Valami nedveset éreztem az arcomon, lassan megpróbáltam kinyitni a szememet, de nem sikerült... pár perc múlva újra próbálkoztam és sikerült. Egy erdőben találtam magam ami kicsit messze volt a házunktól, ráadásul az eső is esett, így nehezen fogok hazajutni. Lassan kúszni kezdtem a földön, most az sem érdekelt ha csupa víz és koszos lesz a ruhám, csak az érdekelt, hogy minél hamarabb haza jussak a családomhoz. Hiányzik Breeze, anyu, apu, Tiff és persze Harry is. Harry... remélem nem haragszik rám, szeretem és nem akarom elveszíteni őt, sőt, senkit sem. Elértem az egyik fához, belekapaszkodtam és megpróbáltam felállni ami nehezen de sikerült. Kb 5 percig a fába kapaszkodtam és úgy álltam, elindultam, már nem voltam messze a házunktól, valami azt súgta, hogy nézzek hátra... hátranéztem és épp egy farkas jött ki a bokorból.
Tudom, hogy nem jött össze a 2-3 komment az előzőre, de nem bírtam várni, így itt van a következő! Ha elolvastad és nem kommentelsz, legalább pipálj, hogy tudjam érdekel a story. Remélem tetszeni fog.
Valami nedveset éreztem az arcomon, lassan megpróbáltam kinyitni a szememet, de nem sikerült... pár perc múlva újra próbálkoztam és sikerült. Egy erdőben találtam magam ami kicsit messze volt a házunktól, ráadásul az eső is esett, így nehezen fogok hazajutni. Lassan kúszni kezdtem a földön, most az sem érdekelt ha csupa víz és koszos lesz a ruhám, csak az érdekelt, hogy minél hamarabb haza jussak a családomhoz. Hiányzik Breeze, anyu, apu, Tiff és persze Harry is. Harry... remélem nem haragszik rám, szeretem és nem akarom elveszíteni őt, sőt, senkit sem. Elértem az egyik fához, belekapaszkodtam és megpróbáltam felállni ami nehezen de sikerült. Kb 5 percig a fába kapaszkodtam és úgy álltam, elindultam, már nem voltam messze a házunktól, valami azt súgta, hogy nézzek hátra... hátranéztem és épp egy farkas jött ki a bokorból.
-Te vagy Jessica? - jött közelebb.
-N-Ne közelíts! - szóltam rá. -Ne gyere közelebb! - kiabáltam. -M-Mit akarsz tőlem? - léptem hátra pár lépést.
-Mindenki téged keres...
-Kik keresnek?
-A szüleid, testvéred, barátaid és... Harry.
-H-Harry? Ő is keres? - könnyek gyűltek a szemembe, éreztem, hogy az arcomat áztatják. -Nem haragszik rám?
-Nem, magát hibáztatja mert nem tudod téged visszatartani. Egy egész nagy csapatot szedett össze, hogy téged megtaláljon és kiszabadítson.
-Értem. - hajtottam le a fejem. -Most ott van nálunk?
-Nem hiszem, szerintem ő is ugyan úgy téged keres mint ahogy én is. Üzenek neki, hogy megvagy, 1 perc és haza viszlek. - bólintottam. -Kész, gyere ülj fel a hátamra.
-Rendben.
Felültem a hátára és elindultunk hazafelé, nagyon fáradt voltam, így út közben elaludtam.
****
Meleget éreztem az arcomon, amennyire tudtam kinyitottam a szemem és örültem annak amit láttam. Harry, itt van mellettem, vajon egész végig itt ült?
-H-Harry... - szólítottam meg halkan.
Még mindig gyenge voltam, így nem biztos, hogy hallotta, megmozdítottam a kezem és rá tettem az övére. Erre felfigyelt és magához húzott.
-Azt hittem bajod esik. - folyt le egy-két könnycsepp az arcán. -Azt hittem, hogy meg...
-Ssss... - tettem az ujjam a szájára. -Nincs bajom, csak nagyon éhes vagyok. - mosolyogtam.
-Hozok valamit. - ezzel kiment és egyedül hagyott pár percre.
Körül néztem és észrevettem, hogy Breeze is itt volt velem, a földön fekszik és alszik.
-Breeze. - simogattam a puha bundáját. -Breeze, kelj fel. - keltegettem.
-J-Jess? Te ébren vagy? - nézett meglepetten.
-Amint látod igen. - nevettem.
-Örülök, hogy újra velünk vagy, hiányoztál. - ugrott fel az ágyamra.
-Te is hiányoztál nekem, rettenetes volt az a pár nap amit ott töltöttem... de most már itt vagyok veletek. - öleltem meg.
-Itt is vagyok, remélem ízleni fog. - tette elém a tálcát. -Örülök, hogy újra itt vagy velünk, Jess.
-Szeretlek Harry. - közelebb húztam és megcsókoltam.
-Én is szeretlek, remélem máskor nem csinálsz ilyet. - mosolygott.
-Nem fogok. Anyuék?
-Lent vannak, nyugodtan menj le hozzájuk.
-Oké, akkor lemegyek. - mondtam és sietősen mentem le a lépcsőn.
-Jess. - szaladt hozzám Tiff. -Hiányoztál. - ölelt meg.
-Te is nekem húgi. - pusziltam meg a fejét.
-Annyira aggódtunk érted te bolond. - ütött vállba. -Mégis mit gondoltál, hogy csak úgy elenged majd a vadász? - nézett rám mérgesen.
-Nem gondolkodtam... Breeze-nek szüksége volt rám, ő az első akihez ennyire kötődök. Ő a legjobb barátom és a társam. Majd valamikor te is megérted. Sajnálom, hogy aggódnotok kellett. - öleltem meg, majd egy pár perces csend után megszólaltam.. -Elmegyek sétálni, majd jövök.
-De ne menj egyedül! Vidd el Breeze-t is. - mondta anyu.
-Oké, elmentünk. - kiabáltam.
Szép napos idő van, a madarak csicseregnek. Elértünk egy parkhoz ahol van egy kisebb tó. Leültem a padra, Breeze pedig boldogan szaladgált, közben láttam egy ismerős lányt aki szintén a kutyájával volt.
-Skyler? - hunyorítottam.
-Jessica? Rég láttalak, mit keresel itt? - fordult felém.
-Itt lakok a családommal és a barátaimmal.
-Tényleg? Ez szuper, akkor többször is találkozhatunk majd. -ölelt meg. -Főleg, hogy a kutyáink ennyire elvannak. - mutatott a két szaladgáló ebre.
-Igen, jó lenne ha tudnánk találkozni, be kellene pótolni mindent. - mosolyogtam.
-Gyere üljünk le a padra. - mutatott az előbb említett tárgyra.
Sok pótolni valónk van Sky-al, rég láttam, de még ugyan olyan mint volt. Jó sokáig elbeszélgethettünk mert egyszer csak azt vettem észre, hogy sötét van és rezeg a telefonom. Kivettem a zsebemből és a fülemhez emeltem.
-Igen? - szóltam bele.
-Hol vagy? - kérdezte Harry aggódóan.
-Egy közeli parkban. Találkoztam egy régi barátnőmmel és elbeszélgettük az időt. Sajnálom.
-Rendben, elmegyek érted.
-Oké. - letettem és tovább beszélgettünk Sky-al.
Beszélgettünk még egy kicsit, de Harry hamar ideért így nem volt sok időnk, telefon számot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy majd találkozunk. Az út hazafelé csendesen telt, amint hazaértünk felmentem a szobámba és lezuhanyoztam, majd bebújtam a jó meleg ágyamba.
-Harry... - szólítottam meg halkan.
-Mondjad csak.
-Itt maradnál velem? Kérlek. - kérleltem.
-Persze, itt maradok. Csússz beljebb.
Bebújt mellém, mellkasára tettem a fejem és a karjai közt aludtam el ami számomra a legnagyobb biztonságot jelenti. Hajnalban nagy zajra keltem fel, lassan kibújtam Harry karjai közül és lesétáltam. Leértem és olyat láttam amitől egyszerre hihetetlenül mérges és szomorú lettem.
-Apu, ne! - kiabáltam. -Ki tette ezt veled? - guggoltam le a véres testéhez.
-V-Vadász... - mondta és elájult.
2-3 komment és 3 pipa után jön a következő!
-Szeretlek Harry. - közelebb húztam és megcsókoltam.
-Én is szeretlek, remélem máskor nem csinálsz ilyet. - mosolygott.
-Nem fogok. Anyuék?
-Lent vannak, nyugodtan menj le hozzájuk.
-Oké, akkor lemegyek. - mondtam és sietősen mentem le a lépcsőn.
-Jess. - szaladt hozzám Tiff. -Hiányoztál. - ölelt meg.
-Te is nekem húgi. - pusziltam meg a fejét.
-Annyira aggódtunk érted te bolond. - ütött vállba. -Mégis mit gondoltál, hogy csak úgy elenged majd a vadász? - nézett rám mérgesen.
-Nem gondolkodtam... Breeze-nek szüksége volt rám, ő az első akihez ennyire kötődök. Ő a legjobb barátom és a társam. Majd valamikor te is megérted. Sajnálom, hogy aggódnotok kellett. - öleltem meg, majd egy pár perces csend után megszólaltam.. -Elmegyek sétálni, majd jövök.
-De ne menj egyedül! Vidd el Breeze-t is. - mondta anyu.
-Oké, elmentünk. - kiabáltam.
Szép napos idő van, a madarak csicseregnek. Elértünk egy parkhoz ahol van egy kisebb tó. Leültem a padra, Breeze pedig boldogan szaladgált, közben láttam egy ismerős lányt aki szintén a kutyájával volt.
-Skyler? - hunyorítottam.
-Jessica? Rég láttalak, mit keresel itt? - fordult felém.
-Itt lakok a családommal és a barátaimmal.
-Tényleg? Ez szuper, akkor többször is találkozhatunk majd. -ölelt meg. -Főleg, hogy a kutyáink ennyire elvannak. - mutatott a két szaladgáló ebre.
-Igen, jó lenne ha tudnánk találkozni, be kellene pótolni mindent. - mosolyogtam.
-Gyere üljünk le a padra. - mutatott az előbb említett tárgyra.
Sok pótolni valónk van Sky-al, rég láttam, de még ugyan olyan mint volt. Jó sokáig elbeszélgethettünk mert egyszer csak azt vettem észre, hogy sötét van és rezeg a telefonom. Kivettem a zsebemből és a fülemhez emeltem.
-Igen? - szóltam bele.
-Hol vagy? - kérdezte Harry aggódóan.
-Egy közeli parkban. Találkoztam egy régi barátnőmmel és elbeszélgettük az időt. Sajnálom.
-Rendben, elmegyek érted.
-Oké. - letettem és tovább beszélgettünk Sky-al.
Beszélgettünk még egy kicsit, de Harry hamar ideért így nem volt sok időnk, telefon számot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy majd találkozunk. Az út hazafelé csendesen telt, amint hazaértünk felmentem a szobámba és lezuhanyoztam, majd bebújtam a jó meleg ágyamba.
-Harry... - szólítottam meg halkan.
-Mondjad csak.
-Itt maradnál velem? Kérlek. - kérleltem.
-Persze, itt maradok. Csússz beljebb.
Bebújt mellém, mellkasára tettem a fejem és a karjai közt aludtam el ami számomra a legnagyobb biztonságot jelenti. Hajnalban nagy zajra keltem fel, lassan kibújtam Harry karjai közül és lesétáltam. Leértem és olyat láttam amitől egyszerre hihetetlenül mérges és szomorú lettem.
-Apu, ne! - kiabáltam. -Ki tette ezt veled? - guggoltam le a véres testéhez.
-V-Vadász... - mondta és elájult.
2-3 komment és 3 pipa után jön a következő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése