6. rész - Egy hiba, talán sosem láthatom őt...

Sziasztok!
Itt a következő rész, jó hosszúra írtam, remélem tetszeni fog. Ha elolvastátok kérlek hagyjatok nyomot magatok után pipa, komment vagy feliratkozás formájában.

Megtapogattam magam mellett az ágyat de nem volt ott Harry... csak egy levelet találtam a helyén ami össze volt hajtva. Felöltöztem és a levéllel a kezembe elindultam lefele a konyhába.

-Jó reggelt. - léptem be egy hatalmas mosollyal az arcomon.

-Jó reggelt kicsim. - adott egy puszit anyu. -Ő itt Tiffany, a húgod. - mutatott az édes kislányra az asztalnál. -Tiffany, ő itt a nővéred Jessica. - mutatott rám.

-Már vártunk Tiffany, örülök, hogy itt vagy. - öleltem meg.

-Én is örülök, azt hittem már sosem érek ide, sokáig utaztam. - nevetett.

-Olyan messziről jöttél? - bólintott. -Érezd magad otthon, húgi.

-Jess, Harry ezt küldi neked. - nyújtott át egy sötét színű üveget.

-Köszi anyu. - majd elkezdtem olvasni a levelet is amit a helyén találtam.

Széthajtottam és elkezdtem lassan olvasni.

Jessica!

Sajnálom, hogy eltűntem mire felkeltél, de el kellett intéznem pár dolgot. Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettelek, amint visszaértem segítek ahogy ígértem. Amit anyukád adni fog azt idd meg, abban az üvegben vér van amit meg kell innod. Sietek vissza, ne menj sehova, kérlek. H xx

Amint végeztem a levél olvasásával félre tettem és megittam az üvegben található fémes ízű folyadékot ami ismét jót tett a torkomnak, éreztem ahogy átjárja a testemet. Félre hívtam anyut és rá kérdeztem arra amit jó tudni ha Tiff sokáig itt marad.

-Anyu... Tiff tud az olyan lényekről mint a vámpírok, farkasok? - bólintott és beavatott Tiff kis titkába.

-Igazából ő is egy a furcsa lények közül... ő egy alak váltó, át tud változni bármilyen állattá ami csak létezik.

-Rendben, csak tudni szerettem volna, hogyha megtudja mik vagyunk nem fogja e lesokkolni.

-Kicsim, tudod, hogy akik szeretnek nem fognak téged el ítélni azért ami lettél... elfogadnak olyannak amilyen vagy, mint például Harry.

-De hát... de hát Harry jobban szerette volna ha ember maradok és nem leszek szörnyeteg, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy elítélem az ilyen lényeket mert nem. Csak én is jobban szerettem volna ember maradni, igazság szerint egy okból jó, hogy vámpír lettem, hogy örökre Harry mellett lehetek ha ő is szeretné. - mosolyogtam a végén.

-Kislányom... neked tetszik Harry? - mosolygott ő is. -Láttam, hogy nézel rá, nem tudod tagadni.

-Igen tetszik. - lépett be Harry az ajtón.

-Harry, be mutatom a húgomat Tiffany-t, Tiffany ő itt Harry. - mutattam be őket egymásnak. -Akkor segítesz? - kérdeztem Harry-t felé fordulva mire bólintott.

-Persze, gyere. - fogta meg a kezem és húzott maga után ki az ajtón. -Most gondolj a gyorsaságra és ne engedd el a kezem.

-De...

-Bízz bennem Jess.

Azok a smaragd zöld szemek egyszerűen elvarázsolnak. Azt csináltam amit mondott és pár óra múlva nagyjából tudtam, hogy-hogy kell vadászni, használni a gyorsaságot, azt is mondta, hogy azért kellett, hogy igyak a véréből tegnap mert mint minden vámpírnak van/lesz különleges képessége.

-A körmeid... ezüstből vannak, ami a vámpírok gyengéje, ha megsebzed őket vele akkor meghalhatnak ha nem találnak időben egy gyógyítót aki ért hozzá.

-Rendben, értem.

-A farkasokat onnan ismered fel, hogy sárga lesz a szemük ha dühösek, a vámpírokat pedig arról, hogy vörös. - bólintottam. -Holnap bemegyünk a városba és tesztelünk, hogy mennyire bírod a vért, de ma még először a vadászás. Érzel valamit?

-Igen, valamilyen állatot ami kisebb és vérzik.

-Rendben, akkor menj és támadd le. - bólintottam.

Közel mentem hozzá, mikor észrevettem vámpír gyorsasággal mentem oda hozzá és elkaptam a nyakánál fogva. El fogyasztottam a vérét, a tetemet pedig eltemettem, a farkasok úgyis megtalálják. Visszamentem Harry-hez aki csak bámult.

-Hihetetlen milyen gyors vagy, még nálam is gyorsabb.

-Hehe, és milyen voltam?

-Szuper voltál. - puszilt meg. -Gyere menjünk vissza a házatokba.

Lassan odaértünk a házunkhoz, mikor odaértünk be volt törve az ajtó és ki voltak törve az ablakok, futottam ahogy tudtam, bent megtaláltam anyut egy nyillal a karjában ájultan.

-Anyu, anyu... -szólongattam. -Anyu, kérlek. Ébredj, mi történt?

-Tif-Tiffany-t elvitték a vadászok.

-De mért támadtak rád? Hisz te is vadász vagy. - kérdeztem értetlenül.

-Azért mert védtelek titeket. - kezembe vettem a telefont és hívtam Lucy-t.

-Nyugodj meg, meg fogjuk keresni őt, az életem árán is vissza hozom Tiffany-t. - nyugtattam. -Haló? Lucy, hol van Travis? Kérlek küldd el arra a címre amit elküldök sms-ben, kérlek siessen. Szükségem van rá. Köszönöm. - tettem le és elküldtem a címet.

Amint tudott jött, elmagyaráztam neki mindent, adtam neki szag mintát és elindultunk. Nagy nehezen odataláltunk a vadászok törzs helyére és bementünk észrevétlenül.

-Travis számítok rád, te vagy az orrunk. - simogattam meg a fejét mivel farkassá változott mielőtt elindultunk.

-Csak gyertek utánam és hamar meglesz.

Nem olyan sokára meg is lett be volt zárva egy ketrec szerűségbe ájultan, kifeszítettem a ketrecet és lassan kivettem a húgomat aki fel is ébredt.

-Je-Jess? Kérlek vigyázzatok, nagyon erősek. Nehéz őket legyőzni.

-De nekünk együtt sikerülni fog, hidd el. Állj hátrébb, már jönnek is. - bólintott és hátrált.

Nem akartam, hogy már most lásson vámpírként, ahogy megölöm az embereket akár vadász akár nem.

-Harry... figyelj, kell a te segítséged is. - utasítottam.

-Rendben, most talán megtudhatjuk mi is az erőd, Jess.

Előbújtak a szemfogaim és nekiestem az első vadásznak aki az utamban volt, egy ideig harcolhattunk mikor megelégeltem és nagyon koncentráltam, hátha előbújik az erőm, iszonyatosan dühös voltam rájuk amiért ezt tették Tiff-el, nem hagyom annyiban. Koncentrálj... láttam amint a földre esik a fejét fogva és világossá vált, hogy mi az én különleges erőm... Minél jobban koncentrálok és dühös vagyok az illetőre, annál nagyobb fájdalomban részesül. Csak néztem ahogy összeesik az első áldozatom. Kezdésnek nem rossz. - gondoltam magamban.

-Jess vigyázz. - kiabált Harry, azonnal vettem a lapot és ismét elkezdtem a kínzást csak most egy másikkal.

Az igazat megvallva élveztem, hogy bánthatom őket, mert csak arra tudtam gondolni, hogy ugyan úgy ők is ezt tették anyuval és Tiffany-val. Ha bántják azokat akiket szeretek, iszonyatosan dühös leszek és nem kegyelmezek. A gondolkodásomból Harry zökkentett ki.

-Jess, Jess. Már vége, nyugodj meg kérlek. - ölelt át hátulról Harry, utána pedig megpuszilt.

-Ezt miért? - kérdeztem enyhén vörös fejjel.

-Mert hihetetlenül ügyes voltál új vámpír létedre. - mosolygott.

-Ohh hát csak az érzéseim vezettek... nem akarom, hogy azokat bántsák akiket igazán szeretek, a családomat és a barátaimat. - észleltem, hogy van még egy vadász, mikor támadt volna megelőztem. -Eszedbe se jusson. - kiabáltam rá és közben kínoztam.

Megmentettem őket, azokat akiket szeretek, ez mindennél többet jelent. Visszafordultam Harry-hez, közben megszédültem és onnantól minden sötét.

****

-Áúúú... - próbáltam felülni, de valaki visszanyomott az ágyra.

Kicsit körülnéztem és Harry csodálatos smaragd zöld szemeivel találtam magam szemben.

-Ohh szia. - fogtam a fejem a fájdalomtól. -Áúú... - ismételtem.

-Óvatosan, kicsit megerőltetted magad. Az a lényeg, hogy megérdemled a pihenést, mert megmentetted a húgodat és minket is. 

-A-Anyu hogy van? - féltem, hogy anyunak nagyobb baja esett.

-Jól, szeretnél vele beszélni?

-Igen, kérlek hívd fel.

Pár perc múlva anyuval tért vissza aki egyből hozzám szaladt.

-Köszönöm kicsim, örülök, hogy nem esett komolyabb bajotok. - ölelt meg.

-Tiff jól van? Nem ijedt meg tőlem? 

-Nyugodj meg, nem fél tőled, sőt egyszerűen imád téged már most. Tiff, gyere. - jött be Tiffany aki szintén szaladt hozzám.

-Tiff, jól vagy? 

-Persze, de te csak pihenj nővérkém, megérdemled. - ölelt meg, jól esik, hogy már most elfogad testvéreként.
Lassan kiment mindenki a szobámból, és egyedül hagytak, lehet, hogy most jót tesz ez a kis idő... egyszer már elveszítettem a szüleimet, de visszakaptam, és örülök neki, hogy itt vannak velem. Most, hogy már Tiffany is itt van, erős kell, hogy legyek, meg kell őket védenem bármi áron. Még mindig előttem van az ahogy a vadászokat megkínoztam és a földre hullottak, valahogy ki kell vernem ezeket a képeket a fejemből, és helyette a szép dolgokra szeretnék emlékezni. Például: mikor Harry segített nekem és elvezetett a szüleim házához, az érzés mikor újra láthattam őket annyi idő után. Tiffany érkezése, először azt hittem nem fog egy könnyen elfogadni testvéreként, de ez megváltozott, amikor megmentettem, nem szerettem volna, hogy olyannak lásson, szörnyetegnek. De sajnos látott, és ez annak a Taylor Swift-nek a hibája, esküszöm ha találkozok vele meg fogom ölni, ezzel tönkre tette az életemet. A gondolkodásom végére értem mikor éreztem, hogy ki van száradva a torkom, lassan felálltam az ágyamról és elindultam lefele, amint leértem mindenki felém nézett és megpróbáltak vissza tartani, de nem akarom, hogy ők szolgáljanak ki állandóan, és nem bírok sokáig feküdni sem.
-Nem szeretném ha ti szolgálnátok ki, ha kell nekem valami lejövök, nem vagyok annyira gyenge és nem is fáj már a fejem. Nem szeretnék a terhetekre lenni, tudom, hogy aggódtok értem de...
-Jó jó felfogtuk. - nevetett Harry. -De azért óvatosan. Ezt idd meg, jót fog tenni. - nyújtott át egy pohár vért.
-Köszönöm Harry, sokat jelent, hogy most mellettem vagy. Fontos vagy számomra pont úgy ahogy a szüleim, Tiffany és Ryan is.
Bementem a konyhába, elővettem egy nagy bögrét, engedtem bele vizet és bele dobtam a tea filtert. Mikor teljesen kész lett, a számhoz emeltem és lassan kortyolni kezdtem a finom gyümölcsös forró folyadékot ami égette a torkomat. Odamentem az ablakhoz és ki kukucskáltam amit azonnal meg is bántam, ismét láttam azt a nőt aki majdnem megölt, ijedtemben elengedtem a poharat és a hideg kőre érve apró darabokra tört szét.
-Jézusom Jess, jól vagy? - rohant be Louis a konyhába.
-Jess, hahó. - lengette a kezét a szemeim előtt Harry.
-Hm? Bocsi, nem figyeltem.
-Mit láttál ami ennyire felzaklatott?
-T-Taylor... - csak ennyit tudtam kimondani, Harry forrt a dühtől. -Nincs semmi bajom, nyugi Harry. - simítottam meg az arcát. -Nyugodj meg, kérlek. - öleltem át.
-Meg keresem és megölöm, nem hagyom, hogy az őrületbe kergessen téged. - bújt ki az ölelésemből és kirohant a házból.
-Harry, várj! - kiabáltam utána, de semmi értelme nem volt, vámpír sebességgel száguldott el.
Nem hagyhatom, hogy egyedül menjen, meg kell keresnem őt, és meg kell védenem. Eddig mindig ő vagy más mentett meg, most rajtam a sor, hogy megmentsem őt mielőtt hülyeséget csinálna. Felvettem egy kényelmesebb ruhát, cipőt és elindultam az erdő felé, anyuék megpróbáltak visszatartani de nem tudtam, túlságosan makacs vagyok. Csak követtem Harry illatát, nem sokkal később rá is találtam Taylorral szemben volt tőlem kb 10-15 méterre így nem vettek észre, megint azt kell használnom, de csak amíg nem leszek erősebb. Erősen koncentráltam Taylorra, láttam amint összerogy és a fejét fogja, Harry ezt kihasználva odament és kitörte a nyakát, utána pedig elégette a testét. Odamentem hozzá, lehet, hogy haragszik rám de nem hagyom, hogy bántsák őt, mert... szeretem őt.
-Sajnálom, tudom, hogy nem kellett volna idejönnöm de féltelek, nem szeretném ha bajod esne, mert... mert sz-szeretlek Harry. - bújtam hozzá, egy-két könnycsepp lefolyt az arcomon amit remélem nem vett észre.
Államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek, azok a szemek... csodálatosak. Nyakába tettem mindkét karomat és ott kulcsoltam össze, közelebb húztam és egy kis puszit adtam a szájára, majd elindultam haza felé. Megfogta a csuklóm, visszarántott és megcsókolt, amint szétváltunk összekulcsoltam az ujjainkat és együtt sétáltunk haza.
-Én is szeretlek. - szorította meg a kezem.
Hamar hazaértünk, lezuhanyoztam és be bújtam a meleg biztonságot nyújtó ágyba.

****

A nap csiklandozta az arcom, kinyitottam a szemem és egy kutyussal néztem farkas szemet, ijedtemben az ágy másik oldalára gurultam és leestem arról. Ekkor oda jött hozzám és leült elém, megsimogattam ő pedig megnyalta az arcomat és elindultunk lefele. Már mindenki fent volt és a kanapén ült, csak én nem.
-Ki ez a kis drága? - mutattam a lábamnál ülő kis ebre.
-A te örző kutyád. - mondta Harry. -Ő nem csak egy átlagos kutya, ha megtámadnak téged ő átváltozik farkassá és megvéd. Van egy képessége, amin keresztül tud beszélni a gazdájával, vagyis veled.
-Rendben, és mi a neve?
-Azt te adsz majd neki. - mosolygott.
-Oké, mondjuk Breeze? - mindenki bólintott én pedig leguggoltam Breeze-hez és megöleltem. -És kinek is köszönhetem ezt a kis ajándékot? - kérdeztem, mire mindenki Harry-re nézett. -Köszönöm. - odamentem hozzá és megöleltem. -Elmegyek kicsit Breeze-l sétálni, sietünk vissza.
Felvettem a cipőm és elindultunk, egy parkba mentünk ami nincs is messze, örömmel néztem ahogy Breeze össze-vissza szaladgál, már most imádom ezt a kutyát. Villám sebességgel ide jött hozzám és lehunyta a szemeit, pár másodperc múlva már hozzám beszélt, azt mondta, hogy ellenséges vámpírt észlel a közelünkbe, leguggoltam mellé, és finom puha bundájába temettem az arcomat. Bevallom kicsit féltem, hogy ránk talál a vámpír. Félek, hogy Breeze-nek baja esik, bár épp azért kaptam Harry-től, hogy megvédjen.
-Egy ellenséges farkast is észlelek. Itt jön. - suttogta.
Hirtelen kiugrott a bokrok közül a farkas és felénk közelített, Breeze átváltozott és elém állt.
-S-Segítek neked ha a helyzet rosszabb lenne, nem akarlak téged sem elveszíteni. - mondtam, majd leültem egy fa tövébe és onnan figyeltem az engem védelmező Breeze-t.
Kisebb sérüléseket szerzett, de le győzte a farkast, ám mikor jött volna felém rá támadt egy vámpír, a fához lökte aminél ültem.
-Mért vagy egy ilyen korccsal? - húzódott gonosz mosolyra a szája.
-Ne hívd őt így! - kiabáltam rá. -Ő az életét is feláldozná értem. - guggoltam le Breeze-hez. -Breeze számomra nagyon fontos... és nem fogom hagyni, hogy megöld. - álltam Breeze elé.
Koncentrálj, koncentrálj... egy kis időre a földre küldtem a támadónkat, segítettem felállni Breeze-nek és elindultunk haza, amilyen gyorsan csak tudtunk. Pár perc múlva lépteket hallottam mögöttünk, az a vámpír volt, megfordultam és ismét a földre küldtem de ezúttal több időre. Már láttam a házunkat, felkaptam Breeze-t és befutottam a házba, bent mindenki felénk kapta a fejét.
-M-Mi történt? - jött közelebb Harry.
-Farkas és vámpír történt... megtámadtak és Breeze próbált megvédeni. Hívom Lucy-t.
Megkerestem a papírt amire még Lucy írta fel a telefon számát és bele írtam a telefonomba, majd megnyomtam a hívás gombot. Ide hívtam, hogy nézze meg Breeze-t, 10 perc múlva itt is volt.
-Lucy, de jó, hogy itt vagy. Kérlek nézd meg Breeze-t. - mutattam a földön fekvő kutyámra.
-Megnézem, nyugodj meg. - tette a vállamra a kezét és elindult Breeze felé. -Nincs komolyabb baja, amit most elkészítek azt igya meg és holnapra jobban lesz. - kezdte el készíteni az italt.
-Rendben, köszönöm Lucy. - öleltem meg.
-Ugyan, ez a dolgom, hogy segítsek. - mosolygott és visszaölelt.
-Jess... - szólított meg Breeze. -A k-közelben van.
Nyugtatás képpen csináltam magamnak egy jó forró teát, most az se érdekelt ha leég a torkom vagy a nyelvem, kicsiket kortyoltam belőle. Breeze-nek pedig vittem vizet és húst, majd leültem mellé és úgy folytattam a teám kortyolgatását.
-Amit annak a vámpírnak mondtam, az igaz, mostantól te is fontos vagy számomra, és a családunk tagja vagy. - borzoltam össze a bundáját ami viccesen nézett ki.
-Te is fontos vagy számomra, Jess. - bújt hozzám ami bevallom nagyon jól esett.
-Gyere menjünk aludni, az ágyamban alszol velem. - öleltem át és lassan felsétáltunk.
Lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem. Bebújtam az ágyamba és mellém pedig Breeze is be helyezte magát kényelmesen. Kezemmel a bundáját piszkáltam amíg el nem aludtam.

****

Reggel nem találtam magam mellett Breeze-t, gondolom már lement a többiekhez. Felvettem egy farmer rövid nadrágot, színes felsőt, kék karkötőt és egy szandált majd elindultam lefele a többiekhez.

-Jó reggelt. - köszöntem jó hangosan, hogy mindenki meghallja.
-Jó reggelt. - hirtelen Harry termett mögöttem, és egy puszit adott az arcomra. -Ma eljönnél velem vacsizni? - suttogta kérdését a fülembe.
-Öhm, persze. - bólintottam egy mosoly kíséretében.
-Szuper, akkor megyek és rendezkedek, 8-ra érted jövök. - mondta és el is tűnt.
-Jó reggelt kincsem. - egy öleléssel és egy puszival köszönt anyu.
-Szia anyu, ma este randira megyek. - újságoltam el neki.
-Tényleg? Harry-vel?
-Nem anyu, nem Harry-vel hanem  egy bagollyal... há persze, hogy vele. - nevettem. -Segíts ruha ügyben, menjünk el vásárolni együtt. - hútam be a konyhába reggelizni. -Szia Breeze. - guggoltam le a földön fekvő ebhez és megpusziltam a fejét.
-Szia Jess. - tette a térdemre mind a két mancsát és megnyalta az arcomat... igen, ő így köszön nekem.
Csupán csak egy napja ismerem őt, de már olyan mintha hónapok óta ismerném. Breeze-t is vinnem kell magammal mert kitudja mi lesz, és mert a legjobb barátom.
-Breeze... nincs valami átváltozó képességed amivel emberré változhatsz?
-Nincs, de varázsital van, el készítes ha mondom a hozzávalókat? - bólintottam. -Rendben, akkor ezeket szedd össze. - rakott a kezembe egy kis papírt.
-Oké, beszélek Lucy-val, ő nagyon ért ezekhez. - vettem elő a telefonom. -Szia Lucy. Tudnál segíteni nekem? Igen. Aha. Oké. Várlak. - elköszöntünk és letettem. -10 perc és itt van, addig reggelizzünk. - adtam neki egy tányér vizet, vért és húst.
-Kicsim, ebéd után megyünk a plázába. - ment ki a nappaliba anyu.
-Rendben. - kiabáltam utána. -Elmegyünk Lucy elé? - kérdeztem Breeze-t.
-Menjünk. - fejezte be az evést.
Pár percig sétáltunk mikor megpillantottam Lucy alakját kicsit messzebb.
-Lucy. - rohantam oda hozzá.
-Miben segíthetek, Jess?
-Vannak ilyen növényeid? - adtam át a papírt.
-Persze, van mindegyikből. - mondta mosolyogva.
-Hozol majd át nekem 2 adagnyi italhoz? - bólintott. -Köszönöm. - öleltem meg.

****

Lucy meghozta a növényeket, az ital is kész van, megitattam Breeze-l és indultunk.

Plázában:
Jó ok boltot végigjártunk, még sem találtam meg a tökéletes ruhát estére... megakadt a szemem egy bolton amibe rögtön be is mentünk.
-Érzem, hogy itt megtalálom. - mondtam a sok csodálatos ruhát bámulva.
-Jó is lenne ha végre megtalálnád, mert már nem bírok több boltot végig járni. - nevetett anyu miközben leült egy kis padra.
-Breeze, gyere segíts milyen színűt vegyek.
-Oké, mondjuk kéket vagy feketét.
-Ez jó? - mutattam fel az elsőt. -Vagy ezt? - mutattam a másikat.
-Mindegyik nagyon szép... mondjuk legyen ez. - mutatott a kezemben lévő kék ruhára.
-Rendben, felpróbálom. - mentem be a próba fülkébe.
Hmm... tökéletes ezekkel a kiegészítőkkel és cipővel.

-Na milyen? - húztam el a függönyt és léptem ki a fülkéből.
-Wow... tökéletes. - mosolygott. -Tetszeni fog Harry-nek, ha pedig nem akkor vak és hülye. - nevetett.
-Köszönöm. - pirultam el. -Fizessük ki és menjünk haza. - mentem vissza a fülkébe és levettem a ruhát.
Odasétáltunk a pénztárhoz és kifizettem a ruhát, majd haza indultunk. Út közben kicsit viccelődtünk Breeze-l és anyuval. Haza értünk, lassan készülődnöm kell estére, anyu megcsinálta a hajam miután átvettem a ruhát. Bementem a fürdőbe és kékes színű sminket kentem fel. Kopogtak, kiszóltam anyunak, hogy nyissa ki mert még nem vagyok kész teljesen. Lesétáltam a lépcsőn, persze lassan mert nem szeretnék orra esni. Megláttam Harry-t és mosolyra húzódott a szám, belekaroltam, elköszöntem anyutól és elindultunk Breeze-l a nyomunkba. Egy ijesztő erdőn mentünk keresztül.
-Gyönyörű vagy. - szólalt meg pár perc után.
-Köszönöm. - pirultam el.

Kb fél órát sétálhattunk mire elértünk egy kisebb házhoz ami egy fába volt építve. Csodálatos. Felmentünk a fából készült kis lépcsőfokokon, Harry ki nyitotta az ajtót és be tessékelt.

-Harry... - szólítottam meg. -E-Ez egyszerűen csodálatos.
-Ez még semmi. - mosolygott rám. -Gyere az asztalhoz.
Amint leültem hozta is a vacsorát, ami ugyan olyan csodálatosan nézett ki mint maga a ház amiben vagyunk.

Mikor végeztünk a vacsorával leültetett az ágyra és azt mondta várjak egy percet.
-Csukd be a szemed. - utasított.
Éreztem, hogy valamit a nyakamba tesz.
-Kinyithatod. - ült le mellém. -Lennél a barátnőm? - nézett mélyen a szemembe.

Megnéztem a nyakamban lévő nyakláncot és szorosan magamhoz húztam.
-Köszönöm. Szívesen leszek. - suttogtam a fülébe.
Elltolt, kiment és egy gitárral a kezében jött vissza. Na nee... még játszani is fog nekem? Ezt azért már nem kellett volna, de örülök neki. Visszaült mellém és el kezdett egy dalt. Felismertem, Avril Lavigne-től az I love you, szeretem ezt a számot, de sosem hittem, hogy majd valaki elénekli csak nekem. Vége lett a számnak, Harry csak nézett rám és várta a reakciót. Újra magamhoz húztam és sokáig öleltem, mikor elváltunk szemeit fürkésztem, ő hol a számra hol a szemeimbe nézett, tudtam mit akar. Le támadtam az ajkait és ledöntöttem az ágyra ott folytattuk.
-Köszönöm. Köszönök mindent. - fejem a mellkasára tettem és mélyen beszippantottam az illatát.
-Érted bármit megtennék. - puszilta meg a fejemet. -Menj zuhanyozz le és jön a desszert. - mosolygott.
-Oké. - megfogtam egy törölközőt és egy pólót amit már Harry kikészített nekem.
Hihetetlenül aranyos Harry-től, hogy ennyi mindent csinált csak miattam. Az egész testemet átmostam a rózsa illatú tus fürdővel, lemostam, egy kicsit még hagytam, hogy a meleg víz follyon le és megtörölköztem. Felhúztam magamra a sötét színű pólót ami jó meleg volt. Kiléptem, láttam, hogy Harry is lezuhanyzott már és előkészítette a desszertet. 2 fajta fagyi volt egy fagyi kehelyben csoki öntettel és eperrel a tetején. Mosollyal az arcomon sétáltam az asztalhoz ahol Harry már várt.
-Remélem tetszik, Jess.
-Nagyon tetszik, köszönöm ezt a csodálatos estét.
Elfogyasztottuk a desszertet, együtt elpakoltuk a tányérokat és elindultunk az ágy felé. Lefeküdtem és ő is mellém, karját a derekamra tette, mellette biztonságban érzem magam.

****

Reggel úgy ébredtem, hogy Harry keze ugyan úgy a derekamon pihen. Mosolyogva néztem ahogy alszik, fürtjeit kisimítottam a szeméből és az arcára egy gyors puszit adtam. Szememmel Breeze-t kerestem, de nem találtam. Az asztalon egy levelet találtam...

Ha még látni akarod a korcsodat akkor szépen el jössz hozzánk, és nem támadsz ránk, különben neki annyi. Senki se kövessen, és senkinek se beszélj a levélről.

A levelet olvasva egy-két könnycsepp lefolyt az arcomon. Elmegyek, csak Breeze-t ne bántsák. Nem hagyom, hogy egy ujjal is hozzáérjenek.
-Harry... - kiabáltam, vámpír gyorsasággal jött le. -Breeze-t elrabolták a vadászok. - karoltam át a nyakát és a könnycseppek Harry pólójára cseppentek.
-Mi? Ezt meg honnan veszed? - tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
-Levélben írták meg, tessék itt van. - adtam át neki.
Elkezdte olvasni, a végére már éreztem, hogy nem lesz könnyű meggyőzni, hogy elengedjenek. Összegyűrte a papírt.
-Kérlek had menjek. - kérleltem.
-Nem, egyedül nem mehetsz.
-De ha jöttök velem, megölik Breeze-t. Túl sokat jelent nekem, hogy csak hagyjam meghalni. Nem hagyom, hogy megöljék. Elmegyek érte és kész! - ezzel kiszaladtam a házból.
Vámpír sebességgel futottam haza, utána pedig a vadászokhoz. Sajnálom, hogy Harry nem érti meg, de nem hagyhatom ott Breeze-t, sokat tett értem, a legjobb barátommá vált és a barátaimat nem hagyom cserben. Amint a házunk elé értem megtorpantam, nem mertem bemenni és azt mondani, hogy 'nem sokára jövök, csak elmegyek Breeze-ért a vadászokhoz', mert még én sem vagyok benne biztos, hogy visszajövök. Így hát elindultam a vadászokhoz, 10 percbe telt mire megtaláltam a vadászok rejtekhelyét, bementem és Breeze-t kezdtem el keresni.
-Áhh, csak, hogy végre itt vagy kicsi Jessica. - jelent meg a főnök egy gonosz vigyorral az arcán.
-Breeze-ért jöttem, adja ide és itt sem vagyunk.
-Hát nálunk ez nem így működik. Hozzátok. - csettintett.
Behozták Breeze-t aki nem volt magánál, ledobták a földre ami hangot is adott. Láttam, hogy a lába be van kötve.
-Breeze... mi a fenét csináltak veled? - oda szaladtam volna de nem sikerült, mert hátulról megfogta valaki a hajam és vissza rántott, mire én felsikítottam. -Eressz el, de azonnal. - emeltem fel a hangomat.
-Mert ha nem mit csinálsz? Sikítasz? Csak nyugodtam, itt senki sem hall téged. - vigyorgott továbbra is.
-Mit tettél vele te mocsok? - kiabáltam.
-Jess... mért jöttél? Mért nem hagytál itt? -ébredezett Breeze.
-Mert te fontos vagy nekem Breeze, nem hagylak csak úgy itt ezek között. - mutattam a vadászra. -Senki sem értheti meg, hog mért kötődök hozzád annyira. - könnyeimmel küszködtem.
-Ó milyen megható... - vágott közbe a vadász. -A korcs elmehet, de te maradsz! - mondta a lényeget.
-Jess, ne. Ne maradj, inkább meghalok, de neked nem szabad itt maradnod, téged várnak haza. De engem nem... - fejezte be.
-Breeze, kérlek. Tudom mit csinálok, te csak menj.
Elengedték, engem pedig bezártak egy koszos, büdös helyre. De mielőtt megtették volna Breeze nyakörvébe bele csúsztattam egy kis levelet, hogy adja oda Harry-nek. Remélem nem lesz dühös rám, és megért.
-Szeretlek Harry. - suttogtam. -Talán hiba volt idejönnöm, és talán sohasem láthatom őt már.

**Harry szemszöge**

Amint elolvastam a levelet, összegyűrtem. Nem hagyhatom, hogy Jess csak úgy elmenjen, megölnék őt. Sokszor nem gondolkozik csak cselekszik, megy a feje után.
-Kérlek had menjek. - kérlelt.
-Nem, egyedül nem mehetsz. - próbáltam le beszélni erről.
-De ha jöttök velem, megölik Breeze-t. Túl sokat jelent nekem, hogy csak hagyjam meghalni. Nem hagyom, hogy megöljék. Elmegyek érte és kész! - ezzel kiszaladt a házból.
-Jess, várj. - kiabáltam utána de hiába.
Elment és azt sem tudom, hogy hova, még sem mehet csak úgy oda a vadászhoz. Össze szedtem minden cuccot és elindultam Jess-ék házához. Hamar odaértem, megláttam, hogy Breeze ott fekszik a földön, megsebesült, odaszaladtam hozzá.
-Jess hol van?
-A vadásznál, a nyakörvem alá csúsztatott egy levelet és azt mondta adjam oda neked.
Kivettem a levelet és elkezdtem olvasni.

Harry!
Sajnálom, hogy csak úgy elmentem, de nem hagyhattam ott Breeze-t, a legjobb barátommá vált ezalatt a pár nap alatt, megmentette az életemet. Nem hagyhattam, hogy meghalljon. Nem tudom, hogy mikor tudok visszajönni, még azt sem tudom, hogy egyáltalán túl élem e. Remélem, hogy viszont látlak és nem fogsz rám haragudni. Ha haragszol azért, hogy megmentem egy barátomat, akkor sajnálom. A tegnap este volt életem legjobb estéje, amit neked köszönhetek. Kérlek ne gyertek utánam. Szeretlek Harry. 

Nem hiszem el, hogy elment arra a helyre. Nekem is oda kell mennem, de előtte összehívok pár embert.

**Jess szemszöge pár nap múlva**

Mindennap hozták be a reggelit, ebédet, vacsorát, de nem ettem semmit és nem is fogok. Remélem Harry megkapta a levelemet és nem jön utánam.  Bár ahogy ismerem utánam jön anyuékkal együtt. A nyakamban lévő nyakláncot szorongattam és ledőltem a földre úgy sírtam. Pár perc múlva lépteket hallottam de látni már nem láttam semmit.

Kövessetek bloglovin-on is: http://www.bloglovin.com/en/blog/8596421

( 2-3 komment, 3 pipa és jön a következő rész! )