10. rész - Végre itthon

Sziasztok!
Mostantól lehet, hogy kicsit rövidebb részeket hozok, de még nem biztos. Remélem tetszeni fog, és kapok pár kommentet, pipát.

Nem tudom, hogy-hogy sikerült kommunikálnom a kutyával, de nem is érdekel már. A fő, hogy itthon vagyok. A fény szinte égette a szemeimet amik még csukva voltak, kinyitottam és azzal a kutyával találtam magam szemben aki haza vezetett. Neki köszönhetem, hogy sikerült, most már szép tiszta, rózsa illata van. Vajon ki hozhatott fel? Felültem, lassan felálltam, a kutyust a kezembe véve indultam lefele a lépcsőn.
-Hova, hova? - hallottam meg Louis hangját mögülem.
-Louis. - ugrottam a nyakába. -Hiányoztatok.
-Te is, de hol voltál? - elhúzódtam tőle és a földet fürkésztem.
-Kérlek, ezt inkább később. - bólintott. -Segíts lemenni. - felvett az ölébe és úgy vitt le. -Egyébként ki hozott be a házba? - kérdeztem a kutyust simogatva.
-Harry... el sem akart engedni amikor meglátta, hogy itt vagy. De meggyőztük, hogy pihenjen egy kicsit. Amíg távol voltál teljesen kifordult magából, nem volt önmaga. - ezt is én csináltam, csak gratulálni tudok magamnak.  -Nem hallgatott senkire és részegre itta magát.
-Te jó ég... beszélnem kell vele ha felébredt. De, előtte annyit eszek amennyi csak belém fér. - mosolyogtam a végén.
-Rendben. - indult meg lefele a lépcsőn. -Majd én csinálok neked valami finomat. - tett le a székre az asztalhoz.
-De... meg tudom én is csinálni. - ellenkeztem, felálltam épp indultam volna, hogy készítsek valamit mikor közbeszólt.
-Nem baj, maradj csak.
Vissza ültem és vártam, először egy gyümölcs salátát csinált nekem. Letette elém az óriási adagot és leült velem szemben.

-Hát ez... hatalmas. - emeltem rá a tekintetem.
-Legalább marad későbbre is. - mosolygott.
-Jó re... Jess, jól vagy? - szaladt az asztalhoz Harry mikor meglátott.
-Most már jól, apunak köszönhetem. - tettem le a villát az óriási gyümölcsös tál mellé. -Ti már tudjátok?
-Mit? - kérdezték egyszerre.
-Apu... m-meghalt. - hajtottam le a fejem szomorúan. -Megkeresett és segített haza jutni. Bár én is tudtam volna neki segíteni valahogy és itt lenne velem. - felhúztam a térdem és ráhajtottam a fejem, éreztem, hogy pár könnycsepp áztatja a bőrömet.
-Nyugodj meg, én sohasem hagylak itt.  - puszilta meg a fejem.
-Megígéred? - kérdeztem felemelt fejjel.
-Megígérem. Szeretlek. - suttogta a fülembe.
-Én is. - szipogtam.

*Este*

A nap többi része beszélgetéssel és szórakozással telt, el mondtam nekik azt is, hogy-hogy tudtam megszökni és, hogy ez a kis kutya is segített aki éppen az ölemben alszik. Anyu teljesen kiborult mikor megtudta, hogy apu meghalt, ordított, sírt mindent csinált, nagyon sajnálom, hogy így kellett megtudnia.

-Én megyek aludni. - álltam fel a kutyussal a kezemben.

-Jó éjt kincsem. - adott puszit a fejemre anyu, majd Harry is felállt és hozzám sétált.

-Jó éjt Jess. - adott egy csókot.

-Akkor sziasztok. - intettem és elindultam fel a lépcsőn.

Be mentem a szobába, azon belül a fürdőszobába, de előtte még letettem a kutyát az ágyra. Bezártam az ajtót és elkezdtem levenni a ruháimat és beálltam a zuhany alá, levettem a polcról a rózsa illatú tus fürdőt és mindenhol megmostam magam. Nyüszítést hallottam kintről, ezért lekaptam a helyéről egy törölközőt és magam köré csavartam, kifutottam és észrevettem, hogy a kutyus aki megmentett engem a földön fekszik sérülten. Oda szaladtam hozzá és felvettem a kezembe majd lefutottam a többiekhez.

-Srácok... - emeltem feljebb a kezemben lévő ebet  könnyes szemekkel.

-Jézusom, mi történt? - szaladt mindenki oda hozzánk.
-Elmentem zuhanyozni, pár, perc után nyüszítést hallottam és így sérülten feküdt a földön.
Felhívtam Lucy-t aki amilyen gyorsan csak tudott itt volt, ellátta a kutyát, elmondta a fontos tudnivalót és adott gyógyszert is.
-Biztos rendben lesz? - kérdeztem aggódva. -Nem lesz nagyobb baja?
-Ha minden nap beadjátok neki a gyógyszert 1 héten keresztül akkor nem lesz semmi baja. - mosolygott. -Na, de most mennem kell, Travis már vár. Sziasztok. - köszönt el, kikísértem és elindultam az emeletre.
-Jess...
-Mondjad. - fordultam hátra.
-Holnap este lesz egy koncertünk, szeretném ha eljönnél. - mosolygott édesen.
-Persze, szívesen elmegyek. Jó éjt.
-Jó éjt. - mondta és elindultam felfelé.
Felvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágyba és magam mellé tettem a kutyust, majd lehunytam a szemeimet.

**Másnap délután**

Már megvan a ruhám amiben a koncertre fogok menni, alig várom, hogy hallhassam a fiúkat énekelni.

-Breeze... - jutott eszembe a kutyám aki engem akart megvédeni. -Harry, hol van Breeze? - kérdeztem felállva a kanapéról aggódó arccal.
-A szobámban alszik. Gyere, menjünk fel hozzá. - fogta meg a kezem.
Keze felmelegítette az enyémet ami jég hideg volt, jó újra mellettük lenni. Felmentünk a lépcsőn és egyenesen Harry szobájába mentünk. Benyitottam, megláttam a szintén sérült Breeze-t aki kicsit mocorogni kezdett, odalépkedtem mellé és leguggoltam. Kezemmel puha bundáját simítottam, remegni és beszélni kezdett.
-Jess... ne, ne bántsák, őt ne! Inkább engem öljenek meg! - motyogta.
-Breeze, nyugodj meg. Itt vagyok, nincs semmi bajom. - kinyitotta a szemeit és észrevett engem.
-Jess... annyira aggódtam. Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni.
-Nem a te hibád, 4-en vagy 5-en voltak, csoda, hogy ennyivel megúsztad.
-De akkor is... Lucy és Sarah is megsérült.
-Breeze, fejezd már be, nem a te hibád! - emeltem fel a hangomat. -S-Sajnálom. - kiszaladtam Harry szobájából és az enyémbe zárkóztam.
Kb 2 óráig lehettem bent mikor éreztem, hogy le kell mennem a konyhába enni. Lassan elfordítottam a zárat és elindultam lefele. Anyu a kanapén ült és tv-t nézett.
-Kicsim, elmehetnél pár napra Marta nagyihoz. - emelte fel a fejét. -Már beszéltem vele, vár téged.

Oldalra tettem ki szavazást, kérlek titeket, hogy szavazzatok!