1. rész - Költözés

Sziasztok!
Itt is lenne az első rész. Remélem tetszeni fog és kaphatok pár pipát, kommentet, nagyon jól esne.
Puszi


Még mindig az igazi szüleim levelén agyalok... vajon mért most és mért így vették fel velem a kapcsolatot ha tudják, hogy hol lakok?! Nem értem. Ezzel a furcsa kérdéssel hajtottam a kispárnámra a fejem amin még lehetett érezni az öblítő illatát.

Reggel a nap melegségére keltem, ahogy az arcomat járta körbe. Emily-nek és David-nek nem szóltam arról, hogy mi áll a levélben, bár lehet, hogy jobb ha tudnak róla.

-Emily, David. - szólítottam meg őket. -Beszélhetnénk? - kérdeztem.

-Persze, mondjad csak kicsim.  - mosolygott kedvesen Emily... hát igen ők úgy hívnak, hogy kicsim vagy kislányom, de én nem tudom úgy hívni őket, hogy anyu/apu.

-A levélben amit tegnap kaptam... az igazi szüleim írtak. - láttam, hogy Emily-nek és David-nek is rosszul esik.

-Értem, és most akkor... elmész? - kérdezte félve David. 

-Nem megyek el, egyenlőre. De majd neki kell állnom a keresésüknek, mert szükségem van rájuk és nekik is rám. 

-Megértjük, és segítünk ha kell. 

-Van egy ötletem. - vetettem fel, hogy költözzünk el. -Költözzünk el másik városba. Mert... itt már ki sem merek menni egyedül az utcára. Kérlek titeket. - kértem őket.

-Rendben, és hova? 

-Öööö... London? Szép hely, mindig is szerettem volna oda elmenni. Kérleeeeeeeeek. - biztos nagyon gyerekesnek tűnhetek, de ez van, ők így szeretnek.

-Oké, oké. Holnap utazunk ha neked megfelel. - nevettek.

-Köszönöm, köszönöm. - ugrottam a nyakukba.

-Akkor pakolj össze, mi megrendeljük a jegyeket és elrendezzük a ház problémát. - mikor kiejtette az utolsó szavakat én olyan gyorsan szaladtam fel az emeletre mintha puskából lőttek volna ki.

-Vicky, pakolj te is. - hallottam meg Emily hangját.

Hallottam ahogy Vicky szalad le a lépcsőn és kérdések záporát zúdítja Emily-re és David-re. Nagy nehezen le tudták nyugtatni és elfogadta, hogy bizony holnap költözünk.
-Jó. - és duzzogva jött fel és sétált be a szobájába.
Rá néztem az órára és most vettem észre, hogy milyen hamar elment az idő a pakolással... este 9 óra van, így hát elmentem zuhanyozni, felvettem a kényelmes kis rózsaszín pizsamámat és befeküdtem a puha ágyamba.

****

-Jessica, kicsim. Kelj fel. - keltegetett Emily. -Siess, gondolom nem akarod te sem lekésni a gépet.
-Jó reggelt. - dörzsöltem meg a szemeim. -Nem, nem szeretném lekésni én sem. - másztam ki az ágyból.
-Lent várunk. - puszilta meg a fejem és távozott a szobámból.
Szólíthatnám végre én is anyunak hiszen megérdemli, olyan jól bánik velem ahogy David is. Londonban meg is próbálom majd, megérdemlik mind a ketten. Kedvesek, mindent megadnak amire szükségem van. Felöltöztem és le szaladtam hozzájuk, bepakoltunk a kocsi csomagtartójába és indultunk is a repülőtérre. Kicsit várnunk is kellett, mondjuk inkább várjunk minthogy lekéssük. Bemondták, hogy mehetünk is a terminálhoz, siettünk, hogy minél hamarabb el tudjuk foglalni a helyünket. Elindultunk, én pedig szinte rögtön elaludtam, pár óra múlva fel keltem és ki néztem az ablakon.

Emily és David még az álomországban tartózkodott, jó volt nézni ahogy egymásra hajtják a fejüket... olyan édesek voltak. Tekintetem vissza vándorolt az ablakra ahol már látni lehetett London-t. Lassan Emily és David is kezdett ébredezni, észrevették, hogy már itt vagyunk ezért fogtuk magunkat és elindultunk a csomagjainkért. Rendeltek egy kocsit ami elvisz az új házunkba, 'Parker' találtam meg a sofőrünket.
-Jó napot kívánok. - köszönt illedelmesen a sofőr.
-Jó napot Adam. Indulhatunk? - kérdezte David.
-Persze. - bepakolták a bőröndöket a csomagtartóba, addig Vicky és én beültünk a kocsiba.
Pár perc múlva elindultunk, kb 1 óra az út. Előkerestem a fülhallgatóm és a telefonomat és elkezdtem hallgatni, pörgős, lassú, sírós dalokat, amik épp jöttek. Lassan letelt az 1 óra, kinéztem az ablakon és elém tárult az a csodálatos ház amiben lakni fogunk.
-Elképesztő, nem találok szavakat. - próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot a ház láttán ami tényleg csodálatos volt.
-Ugye milyen szép? - kérdezte Emily, felé fordultam és bólintottam egy picit.
Nagy nehezen becuccoltunk az új házba, mentem volna be, de megláttam valakit... épp a szemetet hozta ki. Meglátott és sietősen ment vissza a házba. Furcsa. Egy fejjel magasabb nálam, göndör fürtjei belelógtak az arcába és eltakarták a szemét. Mért kell mindennek és mindenkinek furcsának lennie? Jut eszembe... Ryan-nek nem is szóltam, hogy elköltözünk. Mentem befele és közben elővettem a mobilom, megkerestem Ryan számát és rányomtam a hívás gombra.
-Szia csajszi, mi újság? - szólt bele jó kedvűen.
-Szia Ryan, azért hívtalak mert elköltöztünk. - csak úgy áramlott minden szó a számból.
-Mi? Miért és mikor? Hova költöztetek? - tette fel máris a kérdéseket.
-Ma reggel indultunk, és Londonba. Ha gondolod gyere látogass meg bármikor, várlak. - mosolyogtam bár ő ezt nem látta, sajnáltam, hogy így telefonon keresztül kellett megtudnia... hisz mindig ő vigyázott rám, mikor szükségem volt egy jó barátra.
-Rendben, küldd el a címeteket és amint el tudok szabadulni meglátogatlak titeket.
-Oké, és sajnálom, hogy így kellett megtudnod. Rád mindig számíthattam amikor kellett egy jó barát. - már a sírás határán voltam. -Tényleg nagyon sajnálom Ryan.
-Hé, semmi baj. Nehogy elkezdj nekem sírni. - nyugtatott. -Most leteszem, vissza kell mennem dolgozni. Szia. - elköszöntem tőle én is és közben beértem a házunkba.
Mindenki a tv előtt ült és csak akkor vették le a szemüket róla mikor én beléptem a bejárati ajtón. Ők már ki is pakoltak? Ennyit lettem volna kint? Később én is körülnézek és kipakolok.
-Elmegyünk sétálni Jess? - kérdezte Vicky nagy mosollyal az arcán.
Jóban voltunk, bár volt mikor összekaptunk kis dolgokon.
-Persze, menjünk. - viszonoztam a mosolyt.
-El ne hagyjátok egymást. - kiáltott David.
Kiléptünk az utcára és éreztem, hogy bizony kell egy pulóver. Felrohantam és kivettem egyet a bőröndömből. Felnéztem a szomszédos házra ahol az a furcsa fiú lakik, egy percig nézegettem és az ablakban megpillantottam őt. Sötétség volt a szobában, a függönyök is be voltak húzva, csak épp annyira húzta ki, hogy kiférjen a feje és rálásson az utcára. Amint észrevette, hogy őt nézem, vissza engedte a függönyt és újból eltakarta az arcát a sötét anyag... mi pedig elindultunk a parkba. Egy ideig sétáltunk majd megérkeztünk a célunkhoz. Nem sok parkban jártam, de ez a legszebb mind közül amiket láttam.
-Jess... - szólalt meg pár perc csend után.
-Igen? Mondjad csak testvérkém. - mosolyogtam.
-Testvérkém? - lepődött meg. -Ezt még tőled sosem hallottam. - folyt le az arcán egy kövér könnycsepp.
-Igyekszem, Vicky. - öleltem meg.
-Szóval... azt szeretném kérdezni, hogy el jönnél e velem moziba holnap, és munkát keresni?! - kérdezte kibújva az ölelésemből.
-Persze. - bólintottam. -Számíthatsz rám bármiben.
-Köszönöm. Viszont... én most haza mennék, jössz te is?
-Nem, szerintem még maradok egy kicsit. Haza találsz egyedül?
-Aha. - ölelt meg és elindult, féltem őt mert már sötét van és nem szeretném ha baja esne.
-Vigyázz magadra Vick. - kiabáltam utána, ő vissza fordult és intett egyet.
Remélem nem esik semmi baja. Igaz, hogy nem édes testvérem, de az nekem már nem számít, testvérem és kész, féltem őt. Elővettem a telefonom és küldtem Vick-nek egy sms-t, ' Ha haza értél csörgess meg. xx '
Hallottam valami mozgást a hátam mögött lévő bokorban... a telefonomat gyorsan vissza csúsztattam a zsebembe és amilyen gyorsan csak tudtam fel pattantam a padról. Valami egyre közelebb jött hozzám... de nem láttam pontosan mi az vagy ki az. Kicsit hunyorítottam és láttam, hogy nem ember az ami közeledik... de ez nem lehet, már itt is ezeket kell látnom? Nem láttam pontosan, de sejtettem mi az ami nem sokára szét fog tépni. Farkas... egy kegyetlen sötét szőrű farkas.

Sötét bundája egybeolvad az éjszakával... lábaim automatikusan hátrafelé indultak meg miközben szemeim még mindig a farkason voltak.
-K-Ki v-vagy t-te? - kérdeztem dadogva a félelemtől.
-Nathan vagyok... és azért jöttem, hogy megöljelek.
-M-Mi? Mért akarsz engem megölni?
-Mert később már nem tudunk megölni olyan erős leszel.
-Én erős? - nevettem. -Nevetséges, mitől lennék én erős?
-Ne nevess. - morgott és megpróbált nekem ugrani, de valaki ellökte.
Nem láttam teljesen ki az, de sejtettem.

( 2 pipa és jön a következő! )