16. rész - Legyen átkozott minden vadász...

Sziasztok!
Itt a következő rész, remélem tetszeni fog és jönnek pipák.

**Harry szemszöge**

-Black? - mióta megismertem Jess-t, nem láttam a szülei hűséges madarát. -Mit keresel itt? - tértem a lényegre.
-Jess küldött... megtudta, hogy mi Elisa terve. Azt üzeni, hogy a koncert után senkit se engedjetek be, csak őt. Elisa a koncert után meg akar téged ölni. - bólintottam.
-Köszönöm Black. - adtam neki egy levelet, hogy adja át Jess-nek. Elköszöntem tőle majd engedtem, hogy menjen.
Még egy darabig ott ültem a tetőn majd bementem és elmondtam a srácoknak azt amit Black mondott. Holnap... holnap lesz a koncert, remélem nem esik senkinek sem baja.

**Jessica szemszöge**

Elküldtem Black-el az üzenetet, nem telik sok időbe mire visszaér, mivel ő egy varázs madár és neki is vannak képességei, például a teleportálás.
-Jessica... Harry ezt küldi. - és a kezembe ejtette a kis papír gurigát.
Szét tekertem és figyelmesen olvasni kezdtem, amit benne volt... nem tudtam elhinni, újra elveszítettem egy számomra nagyon fontos embert. Odafent most már nem bánthatja senki és apuval együtt fentről vigyáznak rám... a szememből lefolyó könnycseppek útja a ruhámon ért véget és azt áztatták folyamatosan. A levél melyet egy perce olvastam el, így szólt:

Kedves Jessica!
Egy nagyon szomorú hírt kell közölnöm veled... ismét megtörtént. Anyukád... meghalt, őt is egy vadász ölte meg. A testvéredet és a kutyádat védte, ezáltal őt találta el a vadász fegyvere. Tudom, hogy ez most neked mennyire fáj, bárcsak ott lehetnék melletted most is, meg szeretnélek vigasztalni és azt mondani, hogy 'minden rendben', de talán hazudnék... nem tudom később rendbe fog e jönni bármi is. Csak abban reménykedem, hogy örökre mellettem maradsz. A koncerten számítok rád, tudom, hogy te erősebb vagy Elisánál. Bízok benned ahogy a srácok is. Én nem hagylak el, soha! 

Ahogy a levelet újból elolvastam, teljesen összetörtem. Ismét megtörtént... anyut is elveszítettem ahogy aput is előtte. Zokogva rogytam térdre, nagy nehezen felmásztam az ágyamra és abban a ruhámban amiben voltam aludtam el.

-Anyu, miért hagytál el te is engem? - kiabáltam a gyönyörű zöld füvet ütögetve.
-Nem az én hibám... - hallottam meg csilingelő hangját. -sajnálom, csak a számomra fontosakat védtem meg. - guggolt le mellém. -Nem akartalak el hagyni, figyelni akartam minden mozdulatod, minden apró csodát amit át élsz, látni, hogy neked is ugyan olyan csodálatos gyermeked lesz mint amilyen nekem van. Neked élned kell, ha ez azzal is jár, hogy nekem meg kell halnom. Most már apukád mellől figyellek téged, együtt vigyázunk majd rád. A végén csodálatos hercegnő lesz belőled mint amilyen én is voltam...
-Ezt, hogy érted anyu? - nem értettem belőle semmit... én hercegnő, pont mint anyu? -Hogy érted, hogy csodálatos hercegnő leszek mint amilyen te is voltál?
-Majd eljön az ideje mikor minden megtudsz. Egyet jegyezz meg kislányom. Vigyázz magadra és a számodra fontos személyekre! Ha már nem lesznek melletted, akkor fogod igazán látni milyen fontosak is voltak.
-Rendben anyu, hiányozni fogsz. Te és apu voltatok számomra a legfontosabbak. - ismét elő jöttek a könnycseppek és a ruhámon értek véget. -Nehéz elhinni, hogy már nem vagytok, nem vagytok itt, hogy megvédjetek, támogassatok, erőt és tanácsokat adjatok. Az sem baj ha mindig szídtok ha valamit elrontok, csak lennétek mellettem. - szüntelenül folytak a könnyeim.

-Ne sírj, mindig melletted leszünk és támogatunk, akkor is ha néha nem fogsz látni. Ne feledd, apukád adott neked egy nyakláncot amin keresztül bármikor tudunk beszélni, és az álmodban pedig találkozhatunk, ha csak egy kis időre is. Nekünk is te vagy a legfontosabb Tiffany-val együtt. - törölte le a könnycseppeket a szemem alól. -Ha haza mész, menj el a házunkba. Ott mindent megtalálsz amire szükséged van, köztük apukád védő állatát is. Egy közepes termetű rókát keress fehér és kék színű. Ő várni fog téged, megérez dolgokat, bárkinél jobb a szaglása. De majd mindent el fog neked magyarázni arról amit tudnod kell. Ha előre nyújtod a kezed adok valamit amire ha rá nézel boldogság fogja átjárni a szívedet. - kinyújtottam a kezem és a kezembe varázsolt egy képet amin a családunk van, szép család... az arcomhoz emelve megpusziltam. -Bármikor megtudod idézni te is, csak gondolj ránk. - mosolygott, majd közel húzva magához ölelt. -A mi boldog családunkra... egy nap újra együtt lehetünk, addig is légy boldog és ne engedd, hogy a számodra fontos embereket megöljék, mert ha hagyod, azt egész életedben bánni fogod. - engedett el, majd hirtelen ki pattantak  a szemeim.

Hogy értette azt anyu, hogy 'a végén csodálatos hercegnő lesz belőled mint amilyen én is voltam'?! Már nem értek semmit.

**Koncert előtt pár perccel**

Nemsokára elkezdődik, félek, hogy Elisa terve sikerülni fog. Félek, hogy elveszi tőlem Harry-t.
-Hé, nem lesz semmi baj, nyugodj meg. Hiszek benned és az erődben. - puszilta meg a homlokom. -Szeretlek. - ölelt meg.
-Én is szeretlek Harry, de félek, hogy sikerül neki... - szorítottam magamhoz.
-Félhetsz is drágaságom...