3. rész - ' Mintha ismerős lenne, rám nézett és... '

Sziasztok!
Itt a következő rész, remélem tetszeni fog ez is. Aki nem olvasta még a Gyönyörű sorscsapás című könyvet (le lehet tölteni, ajánlom mindenkinek) az kezdje el, mert k*va jó. (bocsánat a csúnya szóért.)
xx

-Göndörke? - lepődtem meg.
-Göndörke? - kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen... mivel a nevedet nem tudom.
-Harry, Harry Styles. - nyújtotta a kezét.
-Jessica Parker, de már tudod. - ráztunk kezet. -Bocsánatot szeretnék kérni azért mert nem hittem nektek.
-Bocsánat kérés elfogadva. - mosolygott. -Az aki elment ki volt?
-A tanítóm, Nathan, a szüleim küldték ide, hogy segítsen.
-Látom már fegyvered is van. - mutatott a hátamon lévő íjra és nyilakra.
-Igen, de még nem használom, csak amikor gyakorolunk.
-Van kedved valamikor eljönni hozzánk? - tűrte el a göndör fürtjeit a szeme elől.
-Persze. Gyere menjünk le, anyu biztos kész van a vacsorával. - fogtam meg a csuklóját és húztam magam után.
Lementünk, megvacsoráztunk, anyu beszélgetett Harry-vel és jobban megismerték egymást, ahogy látom már most kedveli Harry-t. Már későre járt ezért anyu nem engedte haza Harry-t, azt mondta, hogy megágyaz neki nálam -van +1 ágy a szobámban- , beleegyezett, amíg elment fürödni addig én  beszéltem Ryan-nel, holnap meglátogatna minket. Miután Harry is végzett én is gyorsan be mentem a fürdőszobába, levetkőztem, felkötöttem a hajam és beálltam a jó forró víz alá.

Elvettem a polcról a rózsa illatú tus fürdőmet majd jó alaposan átmostam vele a testem, ezt megismételtem még egyszer, megtörölköztem s felvettem a jó meleg pizsamámat. Fogat mostam és bebújtam az ágyamba.
-Jó éjt Jessica. - szólalt meg Harry... azt hittem már alszik. 
-Jó éjt. - mondtam én is, pár perc múlva pedig már az álmok országában voltam.

-Anyu... anyu. Kérlek ne hagyj itt, ne menj el. - rogytam le a földre, közben fogtam a kezét.
-Sajnálom. - mondta, kicsúztatta kezeit az enyéim közül és eltűnt. 
-Mért velem történnek meg mindig a rossz dolgok? - ordítottam a semmibe zokogva.
-Hé csajszi, jól vagy? - simította meg valaki a hátamat, felnéztem rá.
-R-Ryan? - bólintott. -Annyira örülök, hogy látlak, anyu e-elment. - szipogtam.
-Tudom... és most te is elfogsz tűnni. - felállt és átváltozott farkassá.
-Ryan neeeeee. - kiáltottam és éppen rám támadt volna, de felébredtem.

-Hé, Jessica, jól vagy? Mit álmodtál? - kérdezte Harry, de nem szóltam semmit csak szorosan magamhoz húztam és nem engedtem el. -Jessica, jól vagy? - kérdezte meg újra, megráztam a fejem és elmeséltem neki mit álmodtam. -Csak egy rossz álom volt. - simogatta a hátam.
-Tudom... de... olyan valóságos volt. - folyt le pár könnycsepp az arcomon.
-Shhhh, nyugodj meg. - lassan vissza fektetett az ágyra, elindult, hogy kimenjen de megszólaltam.
-Kérlek ne menj el, maradj itt. -ültem fel, bólintott és vissza jött az ágyamhoz.
Arrébb csúsztam s megkértem, hogy feküdjön be mellém, -tudom, hogy furcsa, mert szinte nem is ismerjük egymást- pár percig csak néztük egymást majd lehunytam a szemeim és elaludtam. Mindössze csak pár órát aludtam, de nagyon jól esett, hogy Harry itt maradt velem.
-Jobban vagy? - kérdezte.
-Igen, sokkal. Köszönöm, hogy itt maradtál velem. - próbáltam mosolyogni.
-Gyere, menjünk le. Enned kell valamit. - mosolygott.
Lementünk, anyu a konyhában volt, apu éppen készült a munkába -jó, hogy talált egyet- , Vicky pedig a tv előtt ült és azt nézte. Bementünk a konyhába és rögtön kérdésekkel bombázott anyu.
-Eddig aludtatok? Nem vagytok éhesek? - kérdezte, közben mindegyikünk elé lerakott 1-1 adag finom gyümölcsös finomságot.
-Nem eddig aludtunk... csak rossz álmom volt és visszafeküdtem még aludni, Harry pedig mellettem maradt.
-Rendben, jó étvágyat gyerekek.
Megreggeliztünk, elköszöntem Harry-től mert Nathan nem sokára jön és gyakorolunk ma is. Halkan felmentem és lehoztam az íjam, s kint vártam Nathan-re, pár perc múlva meg is érkezett, ugyan oda mentünk ahova tegnap. Sokszor próbálkoztam eltalálni a célpontot, nem mindig sikerült de már jobban megy.
-Jessica, állj meg. - utasított. -Érzek valakit, vagy inkább valakiket.
Megláttam 5 sötét alakot kijönni az erdőből, amint közelebb értek felismertem őket, Harry és a barátai.
-Nath várj... ők a barátaim.
-A barátaid... vámpírok?
-Vámpírok? - kérdeztem vissza.
-Te nem is tudtad? Vámpírok azok akik kiszívják az emberek vérét és megölik az áldozatot. 
-Nathan! - ordítottam rá. -Állj meg és nyugodj le, akkor sem fogod őket bántani.
-Harry, menjetek el, kérlek. Nathan meg akar támadni titeket. - próbáltam vele kommunikálni.
-Rendben, este meglátogatlak téged, lehet, hogy a srácok is jönnek. 
-Nem gond, gyertek csak. - mikor befejeztem ők már el is tűntek.
-Nathan, te normális vagy? Nem fogom hagyni, hogy megöld a barátaimat, még ha vámpírok akkor sem. Érted? NEM FOGOM! - ordítottam rá továbbra is. -Ha nem fejezed be keresek mást aki tanít.
-Nem lettem volna ilyen ha nem jönnek ide... sajnálom.
-1 hétig egyedül fogok edzeni, addig próbáld meg irányítani a vámpír vadász dühödet. Van más fegyver is amivel meg kell tanulnom lőni? - bólintott és át adott egy pisztolyt, el magyarázta, hogy kell vele lőni. -Akkor 1 hét múlva keress meg és meglátod mennyit fejlődtem. - elindultam haza a fegyvereimmel amiket erősen fogtam a kezembe.
Az erdőn át kellett haza mennem, nem értem, Harry mért nem mondta el? Mért nem bízik meg bennem? És Nathan... hiába szóltam neki, ugyan úgy rájuk támadott volna. Legközelebb már csak úgy tudom leállítani ha bele lövök a lábába, persze remélem nem kell ezt csinálnom és kezeli ő maga a dühét. Mentem még pár lépést és meghallottam valamit, mintha lenne még itt valaki rajtam kívül... hátranéztem és szembe találtam magam egy vicsorgó farkassal. Ez félelmetesebb mint a múlt kori, amelyiket Harry elintézte.

Közeledett felém én pedig automatikusan mindig hátrább lépkedtem párat, mikor fának ütközött a hátam elém ugrott egy másik farkas és megvédett. Mintha ismerős lenne, rám nézett és... de nem az nem lehet. R-Ryan? Ő is?

Többször leterítette a hófehér szőrű farkast és bele harapott, csúnyán megsérültek mind ketten de főként a fehér... összeszedte magát és elfutott. A megmentőm felém fordult és lassan odakúszott hozzám, összekuporodva ültem a fa tövében. Beletúrtam a selymes sötét bundájába, és rögtön tudtam, hogy ő az.

Kövessetek bloglovin-on is: http://www.bloglovin.com/en/blog/8596421
( 1 komment, 5 pipa és jön a következő rész! )